Sajnálom÷ Szünet

Sziasztok.

Elsőként is már most szeretnék nagyon bocsánatot kérni tőletek. Ahogy a címből is olvashatjátok, SZÜNET-et kell hozom. Ugyan is képtelen vagyok folytatni, egyszerűen az agyam már nem tud Alkonyatos blogot írni, töröm magam hogy kipréseljek magamból egy következő fejezetet, és egy következőt, de nem megy. Mintha a falat akarnám lekaparni, puszta kézzel. Sajnálom. 

A szünet, jelenleg nem tudom meddig fog tartani, de azt  biztos, hogy még újra nem jön IHLET addig sajnos, fejezet sem lesz. Lehet ócsárolni  hogy akkor miért hoztam új történetet. De arról nem tehetek, hogy kinőttem  Edward és Bella szerelemét. 17 éves vagyok, és tovább lépek, rettentően sajnálom, és bocsánatot kérek azoktól akik nagyon várták, a következő részt, de most nem tudom folytatni. Nem gátollak meg titeket, a vélemény mondásról, szóval csak hajrá. 

Sajnálom. 

Hannah C. 

Kis játék és egy blog ! :D

Helloka, kedves drága olvasóim, akiktől mosoly húzódik a számra mert annyira jó látni, hogy ÍRTOK nekem. Ez valami eszméletlen jól esik : ). 

Szeretnék nektek, mutatni egy újdonsült blogomat, igaz már jó egy vagy másfél hónapra megnyitottam, de csak nem rég tettem fel az első fejezetet  és még szomorún vettem észre hogy senki sem írt vagy pipált nekem, ami ott teljesen elszomorított. Tudom kicsit más hangvételű a történet mint az Edward & Bella, de abba is vannak vámpírok s sok más mágikus lények. Kérlek szépen titeket, nézzetek be hozzám, és írjatok nekem pár apró sort ITT: Kristály város ~ A kristálykoponya élén

A másik dolog amit mondani szerettem volna, hogy sokan találgattok és kérdezitek hogy ez lesz-e vagy hogy Edward hogy viszonyul Bellához, erre ÍGÉREM mind választ adok, ha Komentben szépen megfogalmazott kérdésekben leírjátok nekem. Játszunk egy kis kérdez  feleletet . Szóval aki kérdezni szeretne az írjon nekem.

Azt hiszem ennyit szerettem volna.

Puszi Hannah C: 

Halott lélek. 1.

Sziasztok.

Nem valami hosszú, de sajnos nem úgy jött össze ez a nap ahogy én akartam. Az elején a semmiért keltettek fel, majd az egyik legjobb barátnőm a képembe hazudott, s mikor haza jöttem dühösen anyámék mondták hogy megyünk rokon látogatásba, majd barátainkhoz. Most meg itt vagyok írtak egy fejezettet és közben iszogatok. Szóval én lépek is tovább felönteni a garatra.
Mindenkinek jó olvasást, és jó éjszakát.
Puszi Hannah C. 

Edward.

Hetek teltek el mióta apám behívott engem a kórházba, s megálltam azt az angyal arcú lányt. Akinek az arca halványan pislogott a kórházi fényben, haja csokoládé barnán szürkült, még a mellkasa cseppnyit erősen emelkedett és süllyedt. Fájdalmas volt még nézni is ahogy az a szépség, ott feküdt, s a gondolatai előttem zárva vannak. Napokat töltöttem apám könyvtárában hogy rájöjjek miért is van ez, de nem tudtam megfejteni ezt a titkot. Estéket töltöttem a kórházban Bella mellett, hogy akár csak egyszer is magához tér. De nem történt meg. Beszéltem hozzá, még akkor is ha nem tudja ki vagyok az, de apám azt mondta hogy érti amit mondok, hallja hogy valaki várja hogy felébredjen. Még akkor is, ha nem tudja ki ez a valaki. Nem várok én már semmit sem, nem akarom kérem, hogy legyen az enyém, csak annyit kérek, hogy felébredjen.
- Olyan vagy mint egy zombi.- huppant le mellém a nagy kanapéra Emmett. Épp készült hogy elő veszi azt nem kívánt humorát, amivel azt hiszi olyan nagyon kemény legény tud lenni, de valljuk be néha a humora inkább leloboz mint felvidít.
- Ne kezd, Emmett.- álltam fel azzal a lendülettel ahogy ő befészkelte magát, kezeimet ledugtam a nadrágom zsebébe, majd gyors léptekkel vonszoltam fel magam az emeltre. - Bejöhetek?- kopogtam halkan apám ajtóján.
- Persze fiam.- mosolyogót rám kedvesen.
- Még mindig semmi?- kérdeztem ahogy beléptem s leültem a vele szemben elhelyezkedő székbe.
- Semmi. - egy apró válasz a kérdésemre.- Bármennyit is kutakodok ezekben a könyvekben nem tudok rá jönni, hogy Isabella miért nem akar újra magához térni. Talán az emlék amivel az agya leszámolt, nem akarja elengedni őt, vagy talán a fájdalom hogy magához tér, és rá jön az apja nincs többé.- mondta apám miközben becsukta az egyik könyvet, amit épp tanulmányozott olyan lelkesen.
- De az emlékek, egyszer a mélybe vésznek.
- De ez az emlék, fiam olyan amit a te agyad mint ahogy a vámpíroké általában kitörölnek, de az ő agya elnyomja magában mélyen és rabul ejti őt.
- Tennünk kell valamit. Az orvosok nem akarják sokáig életben tartani, mert tudják hogy három éve fekszik komában, nem hagyhatjuk hogy egy ilyen lány mint ő, teljesen elvesszen.- hadartam idegesen.
- Mit tehetnénk?- emelte a magasba a kezét.
- Tegyük olyanná mint mi.- az ajtó egyik percről a másikra kinyílt s Alice kecses aprócska léptekkel szökkent befelé az ajtón.
 - Nem .- vágtam rá azonnal.- Nem tehetjük ugyan olyan szörnyé, mint amilyen mi vagyunk.- álltam fel s idegesen léptem az ablakhoz. Kezeimmel erősen belemarkoltam a falba. Még csak a gondolat, hogy Bella olyan legyen mint mi.. a hideg futkosott a hátamon. Bár tudom, hogy akkor az öröké szó lebegne előtte, de nem tudnám én végig élni úgy az életemet, hogy tudjam én csináltam belőle, vámpírt.- gondolataim végébe Alice hangos sipánykolása csapott bele.
- Edward, gondolj bele azt akarod hogy éljen vagy éppen azt akarod, hogy örökre elvesszen?- olyan kérdést tett fel, amit tudtam jól hogy a válaszom az első rész felé fog hajlongani.
- De ez még nem azt jelenti hogy ilyenné kell tennünk. Alic, nem bírnék úgy élni, hogy tudjam az én kezeim is benne van, abban hogy Bella ugyan olyan lett mint mi. Szörnyetegek.- néztem mélyen húgom szemébe, aki tudta hogy én mire gondolok, tudja hogy miért mondom ezt. De én is még is tudom hogy mire akar kilyukadni.
- Én, látom a két jövőt, és inkább az elsőt akarom újra látni mint a másodikat.
- Mit láttál?- kérdeztem kíváncsian felé fordulva, s ekkor döbbentem rá, hogy apám a veszekedésünk közepette kiosont a szobából.
- Tudod jól, hogy nem fogom elmondani, és úgy is annyira tudni akarod akkor megfogod találni a fejemben. De higgy nekem, hogy Bella akkor lesz a legjobban ha mi segítünk rajta.- fogta meg a kezemet, és mosolygót rám.
- De...- képtelen voltam ezt felfogni.-... nem megy.- motyogtam halkan.
- Mert nem akarod.

***

Alice-cel való beszélgetünk tegnap elég nagy éket vert a fejemben. Igaza volt, egy részben és más részben meg még is úgy éreztem, hogy nincs igaza. Nem akarom, hogy Bella annyira vérengző legyen mint mi. Hiszen az első időben, a vámpírok csak a vért akarják, és még ölni és képesek lesznek érte. És ezt nem akarom. Ha lehetne hogy ezt átugorjuk meg a fájdalmat amit az átváltozás alatt érzünk. Akkor minden percben azon lennék, hogy ő túlélje ezt az egészt.
A hideg Forksi idő csapkodta az arcomat, miközben a tetőn ültem, s ezen az egészen gondolkodtam.
Az egész estét idekint töltöttem, s próbáltam valamit kitalálni, de nem tudtam. Az apám is Alice ötlete felé hajlott s most már én is úgy érzem, hogy megkel tennem. - Szed össze magad, Edward.- morogtam magamnak hangosan, mikor felálltam, s egy aprócska könnyed lendülettel leugrottam a tetőről....

Halott lélek. Bevezető.

Sziasztok. 

Tudom kicsit megkésve a bevezetővel, de merem remélni hogy azért nem olyan borzalmas,- mondjuk pár darab pipa, és szép vagy akár rossz szót is írhatnátok nekem. Nagyon de nagyon sokat jelentene nekem, az a néhány aprócska szó. 
Hát akkor nem is húzom tovább a szót,Jó olvasást kívánok Puszi. 

Hannah C. 

Vissza a múltba... 2012. március. 20 . 

Bella. 


Mosoly volt az arcomon, mikor tudtam hogy ezt a napot csak is azzal a személlyel töltőm, akit teljes szívemből szeretek, és mindent neki köszönhetek. Az édesapámmal.- Apa?!- kiáltottam el magam mikor táncikálva szökdécseltem le a lépcsőn, majd ahogy leértem, felkaptam a dzsekimet ami a korlát szélén hevert. Bele dugtam a kezeimet, és felhúztam a lábamra a cipőt, pont akkor mikor apám mosolyogva lépet ki a konyhából.- Mehetünk?- fordultam fel, ahogy felpattantam a földről.
- Mi az, hogy!- mosolygót rám, majd lekaptam a fogasról a kabátját, és ő is magára húzta gyorsan.- Még mindig nem fér a fejembe, miért is megyünk mi együtt horgászni, hiszen te Kicsim, utálsz horgászni?!- vonta fel apám a szemöldökét, mikor kiértünk a kocsihoz. Mielőtt válaszoltam volna, behuppantam és bekapcsoltam a biztonsági övemet. .
- Itt nem az a lényeg apa, hogy én szeretem vagy sem, az a lényeg hogy veled akarok lenni.- Szélesen rá emeltem a közel száz wattos mosolyomat
- Hihetetlen vagy.- hajolt közelebb hozzám, és nyomot egy atyai csókot a homlokomra.
Innentől kezdve a mosolyt a számról nem lehetett levakarni, nem mintha az arcmosás leszedte volna azt a nagy vigyort a képemről.

******

A zene hangosan csattogott a kocsiba, apával édesen és még is vadul énekeltünk,- persze olyan hamisan, hogy akár üveget is lehetett volna repeszteni, azzal a hangszintem amit mi megütöttünk. De élveztem, hogy egy nap nem azon kell rágódnom  milyen is különcnek lenni, milyen béna emberként leélni az életemet, nem csak azzal foglalkoztam  hogy mindent kitörlök a fejemből és csak a jóra koncentrálok  Ami ebben az esetben, az apám volt.
Épp egy éles kanyart vett be apám, mikor a kocsi elé ugrott valami, s apa azzal a lendülettel elrántotta a kormányt. Hangos és rémisztően félelmetes sikoly tört fel a torkomból, mikor kapaszkodó tárgy után kutattam a kocsiba, de már késő volt. A kocsi egyenesen a szemben lévő nagy és mély gödör, vagy éppen árok felé vette az irányt. Apám fékezhetett, ránthatta el a kormányt, ezen a végzetes ütközésen már nem tudott segíteni.
Amint a kocsi erősen bele szaladt a mély árokba, fejre állva, pördült néhányan, majd a fejére érkezve megállt. Mindenem fájt, éreztem ahogy a testemen sok seb rajzolódik  ki még a lábamat meg se tudtam mozdítani.
Próbáltam oldalra fordítani a fejemet, de nehezen ment. Ahogy végre egy picit oldalra tudtam nézni, észre vettem hogy apám nem mozdul.- Apu?- szólongattam, hosszú ideig csak a nevét mondtam, de nem reagált, nem mondott és mutatott semmit sem. A félelmetes fájó csend volt.- Apukám.- sírtam el magam, s felé nyújtottam a kezemet, majd óvatosan megragadtam a kezét, szorosan fogtam, még éreztem hogy a fejemben a sötétség egyre inkább körbe vonja  az elmémet.
Mielőtt teljesen elmerülhettem volna a sötétségben, egy mély és ismeretlen férfi hangja csapta meg a fülemet.:- Ni csak, ni csak egy újabb lakoma.- mormogta közel hozzám, de már nem tudtam megnézni ki az, mert a szemem lecsukódott, s az agyam sötétbe borult.


Jelen. 2015. március 20. 

Edward.


Egy újabb város, egy újabb értelmetlen élet kezdete. Bármikor újra helyre megyünk úgy érzem, egy új értelmetlen életbe vágok bele, ami úgy is semmittevéssel, és olyan fajta ürességgel telik el amit, eddig 110 évem alatt megtapasztaltam. Nem tudom, miért is várok arra a személyre aki egyszer majd úgy elrabolja a szívemet,- amit már fehér pókhálók fonnak körben a mellkasomban.- hogy képes leszek érte akár ölni is.
Bár messze túl messze van ez a kívánságom
Hangos sóhaj tört fel a torkomból, mikor kezeimet kihalásztam a zsebeimből, s beálltam a nagy üveg ablak elő, ahonnan jól belátom az egész erdőt. Nem értem, miért kellet egy újabb helyre jönnünk. Az embereknek már úgy is feltűnt, hogy nem éppen vagyunk normálisak, most hogy eljöttünk, nem könnyítettük meg semmit sem. Újabb három év múlva egy újabb helyen fogunk kikötni, és én még mindig egyedül fogok lenni.
Telefonom hangos csörgésére riadtam ki az éber gondolkodásomból, beletúrtam nadrágom zsebébe, majd a fülemhez nyomtam a mobilt.:- Igen?- szóltam bele.
- Fiam.- Apám, aggódó hangja kiáltott fel a vonal másik végén.-Kérlek azonnal gyere be a kórházba, segítened kell.
- Miben tudnék én neked segíteni?- kérdeztem miközben megfordultam, s már oda lent álltam a kocsim mellett.
- Szükségem van rád, és nem csak nekem, egy olyan személynek is akinek élni kéne, ezekben a percekben.- Nem értem, miről beszél. De nem is akartam megérteni telefonon keresztül.
- Ott leszek!- mondtam, majd letéve a telefont elsúlyesttettem a zsebembe, s beülve a kocsimba, tövig nyomta a gáz. Meg sem álltam a kórházig. 

Mini történet minták!

Sziasztok.

Szóval ahogy ígértem már itt is vannak, a mini minták, miszerint majd tudtok választani a történetek közül, hogy melyiket olvasnátok szívesen. De egyet azért most mondok, Én csak úgy írok történetet ha látom, hogy valaki olvassa, azt EGY KOMI vagy éppen EGY PIPA azt jelenti, hogy figyelemmel kíséri a történet sorsát, de ha ezt nem látom, akkor nem hozok frisset. Ezt szeretem ha mindenki tudná.

Na jó olvasást és tessék szavazni..nem sok idő van rá!

Puszi Hannah C.

Szikla szív. 

Bella egy átlagosnak tűnő diák lány, de néhány ember jól sejti hogy Bellában semmi átlagos sincs. Az emberi énjét jó néhány évvel ezelőtt, a vámpír tűz felemésztette, csak a Szikla szíve maradta, meg. Amiben a harc és a düh táncol. Élete 100 évét, a főhatalmas vámpírok között élte. Miután végső búcsút vett attól a személytől akit teljes szívéből szeretett.

De vajon gondolta volna, egy vámpír lány ki rég elfeledte ki volt a szereleme, hogy újra látja öt s újra talán bele tud szeretni. Vagy a düh veszi át az uralmat, és a szerelmet elnyomja mélyen.

Mindennél hatalmasabb vámpírrá teszi Aro, a kicsinyke Bellát, s útjára engedi a nagy világba. De sors választja a helyét, ami nem lesz más mint Forks.

Bármit tehet, küzdhet, sírhat, szomorkodhat, de egyet nem tud tenni, távol maradni tőle képtelenség lesz.

"Szikla a szívem, a szerelem elveszett belőle, a gyász uralkodik, nem kérem újra azt a fájdalmat amit oly régen éreztem. "

Tükör más. 

Mikor tükörbe nézel, önmagaddal találkozol szembe, de vajon a te tükör másod is, uralkodni akar rajta. Egy rosszabb egy fájdalmasabb éned, ami nem hagy nyugodni. S így lesz belőled, az a személy akit soha nem is ismertél.

Bella aki azt hiszi csak egy vámpír, aki több mint 99 éve él, hogy vele nem történhet olyan dolog ami másokkal, nem bolondulhat meg nem képzelheti azt hogy a másik énje hatalomra akar kerülni. Küzd, harcol, csak azért hogy ne öljön meg senkit sem.

Segítség kell neki, de nem tudja kihez forduljon, még egyszer csak, Forks apró városában új vámpírok költöznek, akik talán tudnak neki segíteni.

De vajon ez  jó ötlet? Ha több vámpír megtudja hogy megbolondult, akkor megölik, szólnak a nagy hatalomnak, hogy itt egy lány aki örült. De tudja jól hogy nincs más megoldás.

Ez az a lépés, ami új életet ad neki, és olyan személyt talál meg akit több mint 80 éve nem látott, s a szívében is olyan vámpír enged be, akiről nem gondolta volna hogy a párja lesz.

" Nem! Én vagyok a hatom, te csak a másik énem van. Nem engedem hogy hatalomra juss. Nem engedem!"

Halott lélek. 

2012. március.20 egy baleset, ami örökre véget vethet egy lány életének. Egy koma, ami súlyos súlyt nyom a lány lelkére, s a vesztés amit még nem tud. Bella egy 18 éves lány ki egy nap, csak szórakozni akart, apájával, de súlyos baleset végett vetett ennek a szép napnak. Bella apja a baleset közben életét vesztette, még Bella életét megtudták menteni, vagy még sem. Az évek múltak s a lány még mindig nem tért magához. Ám, mikor egy új család kötözik Forks-ba és az apa meglátja a lányt, akiért éveket küzdöttek, de még mindig semmi élet jelet nem mutat. Ő gondolta, hogy bármit meg tesz azért hogy ez a lány újra élni, szeretni és nevetni tudjon.

A munkájába bele vonja fiát ( Edward-ot) is hogy segítsen hátha lát valamit a lány fejébe. De a fiú nem gondolta volna, hogy ahogy meglátja a lányt, úgy érzi nem veszítheti el, és bármit megtenne azért hogy újra élhessen.

Talán, egy élet a harcért elég lesz ahhoz hogy Bella és Edward is boldog lehessen. Vagy csak egy újabb sablonos élet vár rájuk, tele gyásszal, szomorúsággal, feledéssel?!

" Élned kell, az élet a te kincsed, a lelked nem hallhat meg, élned kell Bella. És én megmentelek " 

Hát ezek lennének azok, kicsit kótyagos de a lényeget lelehet vonni belőle. Tessék szavazni !

SZAVAZÁS VÉGE ! JÖN AZ ÚJ!

Sziasztok.

Nyomon követtem a szavazást  és úgy érzem értelmetlen lenne megvárni a végét, mert eddig az Edward & Bella szerelem vezet, erősen. Szóval a SZAVAZÁST lezárom, s ma kiteszek két vagy három rövid szöveget, amik közül lehet választani, hogy még is melyiket olvasnátok szívesen, a szavazás HOLNAP reggel lezárul, szóval úgy szavazzatok! Akkor pár perc múlva hozom, a mini történet bemutatókat  Addig is mindenkinek sok - sok puszit Hannah C. 

Ti döntötök- Közvélemény szavazás.

Sziasztok!!

Gondolkodtam látom, a Paul-los blogom nem keltette fel a figyelmeteket, ezért döntöttem, és arra döntésre  jutottam, hogy kinyomok egy közvélemény kutatást, hogy mit akartok szívesen olvasni és az lesz.

Szólva mindenki kérek SZAVAZZON..vagy ha nem lesz szavazat, a blogot bezárom, és másra használom fel!

Pusz. Hannah C.