17. fejezet.A rossz SOHA sem múlik el ! Vissza jön!! 2 rész .

Sziasztok! Meg hoztam a második részét remélem tetszeni fog :D
A vég miatt bocsika ...:D
Puszi Melii <3:)

Bella kocsija !

Egy ideig csak álltam és néztem , mikor meg beültem és elém tárult a bőr ülések a műszer fal ami csoda szép volt. Beletettem a kulcsot az indítóba , és elfordítottam . A motor hangja ahogy felbőgött , teljesen más volt mint amit az régi kocsim adott. Megmarkoltam a kormányt és elindultam. Élveztem vezetni ezt a kocsit , olyan gyors volt. Egész ütőn kétszázzal haladtam. És ez nagyon tetszett még egy kis mosoly is lett az arcomon. De ezt még mindig nem nagyon hittem el. Hogyan tudtam meg venni nekem apa , ezt meg kell tőle kérdeznem .
A suli parkolójában mint mindig csak két hely volt az egyik a két Cullen kocsi között, és most valahogy a suli egyik sarkában is volt. Nem akartam a Culleék kocsija közé állni ezért a másik, üres parkolóba állta. Nem voltak már kint olyan sokan. Így könnyedén szálltam ki és indultam el a suliba. Igaz akik kint voltam mind meg néztek engem és az új kocsimat.

Belépve a suliba minden szem rám szegeződött mintha tudták volna , hogy épp most jövök be.
Nem törődtem velük , levegőnek néztem a rám szegező tekinteteket.  Kivettem a szekrényemből egy két dolgot , majd az első órámra mentem ami dupla biósz volt. Tudtam , hogy ezen az órán Edward is ott lesz. De úgy döntöttem túl testem magam rajta és őt is levegőnek nézem , majd mint a többi Cullent.
Mikor beléptem az osztályterembe ugyan az volt mint, mikor a suliba léptembe minden szem rám nézet. Közöttük a két arany szempár aki mellet nem ült senki , és én se fogok. Körbe néztem és meg láttam Jesst , arra felé vettem az irányt. Mikor oda értem mellé és letettem a táskám az üres helyre. Ő rám nézet és egy halvány mosolyt küldőt  felém majd egy nem várt pillanatban felugrott és a többi barátommal együtt kiabálni kezdtem .

• BOLDOG  18. SZÜLINAPOT BELLA !- ahogy mindenki együtt mondta az teljesen sok helyzetbe hozott, de örültem nekik. Így most mint még ebben a három napban nem nagyon tettem , mosolyogtam .
• Köszönöm. De ezt halkabban is lehetett volna . - ültem le a helyemre mert pont akkor jött be a tanár. Egész órán a tanárt bámultam de éreztem , hogy engem is bámulna méghozzá két csodálatos arany szempár.

Örültem neki , hogy Jess és a barátaim nem szekáltak.
Mikor már vége volt a négy órának, az ebédlő felé vettem az irányt. Nem nagyon voltam éhes de bementem , úgy gondoltam keresek egy szabad asztalt és ott eleszek magamba. Belépve az ebédlőbe rögtön a sorba álltam be , nem figyeltem senkire és semmire. Csak venni akartam egy üveg narancslét és leülni egyedül. Csak én egyedül és senki más.  Örültem amikor én kerültem sorra. Gyorsan kikéretem a narancslét kifizettem és már mentem is keresni egy üres asztalt. Ami nem volt, könnyű találni egy volt de az is a Cullen család melletti asztal volt. Meg torpantam és tovább kezdtem el szemlélni az ebédlőt, abban reménykedtem van valahol máshol is egy üres hely . De nem ez a remény is elszállt. Csak az az egy hely volt és sehol máshol. A tüdőmbe maradt a levegő amit már rég ki kellet volna fújnom , de nem ment oda bent ragadt.  Elindultam az üres asztal felé , éreztem a az öt tekintetett a hátamban. Kifújtam a levegőt mikor leültem . Letettem a narancslevet magam elé. Nem tudtam úgy ott ülni, hogy ne nézzek oda, ezért kilestem a hajam mögül, és épp megint azokkal az aranya szempárral néztem szembe ami olyan kegyetlenül bánt el velem pár napja. Elkaptam a tekintettem és az üveget kezdtem el nézegetni. Nem voltam szomjas ezért ki se nyitottam csak nézegettem ,játszadoztam vele. Hogy a tekintetemet eltereljem azokról akik a mellettem lévő asztalnál ülnek.
Nem ülhettem olyan rég ott mikor éles fájdalom hasított a szívembe , mintha éreztem volna , hogy valamit vagy valakit elveszitek. Össze szorított szájjal , hajtottam le a fejem az asztalra. Pár perc múlva elmúlt és nem maradt semmi a helyén mintha nem is történt volna meg. 

•   Mi volt ez ? - suttogtam magam elé. Miközben felemeltem a fejem . Könnyes volt a szemem , nem tudom miért történt mind ez de nagyon nem jót jelenthetett. Mi történik még velem ?- ezt már magamba kérdeztem .

Vissza tartottam azokat a könnyeket amik épp ki akartak pottyanni. Nem sírhatok amikor nincs is semmi ami milyet sírnom kéne.
Már álltam volna fel és mentem volna ki mikor az igazgatóba botlottam akinek a szemébe fájdalom és részvét tükrözött, ja és egyben félelem.

• Isabella ki tudja jönni oda? - nem értettem de követtem a tekintett a folyósorra, ahol apám munkatársa és Carlisle állt.
• Persze !- mondtam , majd követtem őt. Nem fogtam fel miért is vannak ők itt. Zavart tekintettel léptem ki a folyosóra és pont ,ugyan azt a tekintettet láttam a két személy arcán mint az igazgatóéban.
• Isabella .- köszönt Carlisle.
• Carlisle.- néztem rá.-  Sajnálom , de fogalmam sincs miért vagytok itt és , hogy én miként függők hozzá. - ráztam a fejemet amint befejeztem a mondatott.
•  Bella sajnálom ami történt....- Thomas apám társa mondta én , meg érthetetlen tekintettel néztem rá.
• Hogy mit... mit sajnálsz ?- néztem még mindig rá. Fogalmam sincs, de eszembe jutott a fájdalom a szívemben .
• Bella .- Dr. Cullen meg fogta a kezem és így rá kellet néznem. Szememben könnyek lettek . De nem tudom miért !?- Bella annyira sajnálom mindent meg tettem de már nem tudtam meg menteni, túl későn értem oda. Túl sok vért veszített és már nem tudtam meg menteni az életét...- hallgattam Carlisle szavait de nem fogtam fel amit mond.
• Kit?- tettem fel a kérdést, de valahonnan a szívem mélyéből tudtam ,a választ és nem akartam hangosan hallani ,de tudtam , hogy ki fogják mondani.
• Apádat... meg támadta ,ugyan az az állat aki az embereket rabolta el. - ennyi volt , nem tudtam tovább tartani a könnyeimet, elárasztották az arcomat, ahogy meg halódtam azt amit nem akartam hallani. Nem akartam őt is elveszíteni anya után . Nem maradt senkim csak ő , de már nem …
• NEM!- sírva rogytam Carlisle karjaiban .- NEM NEM AZ NEM LEHET, REGGEL BESZÉLTEM VELE , NEM … APA Ő NEM HAGYHAT ITT NINCS SENKIM MÁR...- kiabáltam a mellkasába közben püföltem , fájt nagyon fájt.
• Bella ez nem igaz , mi itt vagyunk neked .- suttogta a fülembe de ez nem igaz.
• Nem , ez nem igaz TI nem vagytok nekem mióta a fiad kidobott. Senkim és senkim nincs már . - mondtam a szemébe majd sírva rohantam ki a kocsimhoz amit apámtól kapta. Megtorpantam ahogy a kocsira néztem. Beültem és hazáig vezetettem , nekem nem megy tovább ez , hogy mindig csak fájdalmat kapok és soha semmi jót . Miért én vagyok az aki szenved hiszen nem is csináltam semmit ami miatt ezt érdemeltem. Nem tudtam elhinni ami történt, látni akartam apát de nem volt erőm tovább  vezetni .

Otthon leparkoltam kiszálltam és berohantam a lakásba , egyenesen a szobámba futottam. Levetettem magam az ágyra és bőgtem .

• APA !- kiáltottam a párnámba. Nem akarok ébren lenni és gondolkodni nem akarok semmit sem...

Pár óra sírás után feltápászkodtam az ágyról és apám szobája sétáltam , leültem az ágyára és csak néztem a szobát, minden olyan volt mint amikor elmentünk. Soha nem változtatott semmin és ez volt benne a jó. Ugyan ott voltak a fényképek amiken én anya és ő volt. Vagy csak amelyiken én és ő . Épp az éjjeli szekrényén volt , az egyik kedvenc képe amin anya és ő volt. Soha nem tudta ,elfejetni anyát és ezt mindig elmondta , azóta mióta anya is meg hallt sokkal többször mondta , hogy még mindig szereti. De most ő is anya mellett van oda fönt. És engem itt hagyott egyedül ide lent. Felvettem a képet és jó szorosan magamhoz öletem , éreztem hogy újból záporozni kezdenek a könnyeim. Rá néztem a fényképre ami az esküvőjükön készült, apró mosoly volt a számon éreztem . Megpusziltam a képet majd vissza tettem ahol volt. Pont fel álltam mikor meg láttam egy receptet ami a földön hevert. Lehajoltam érte és fel vettem egy altatónak a receptje volt. Egy erős-é. Nem gondolkoztam semmit mikor elindultam a kezembe lévő papírral a kocsim felé. Beültem és egyenesen a kórházig vezettem. Leparkoltam közzel a bejárathoz majd , kiszálltam még mindig a papírt szorongattam. Besétáltam és egyenesen a gyógyszertárba mentem . Oda álltam a pulthoz,és még mindig nem tudtam , hogy miért is vagyok itt vagy éppen , hogy mire készülök. Teljesen elvesztettem a fejem , nem akartam mást csak aludni. Jó mélyen olyan mélyen , hogy ne tudjak még gondolkodni se.
A nő aki a pult másik végén ült, nagy szemekkel és egy apró mosollyal nézet rám.

•  Miben segíthetek ? -  kérdezte, élé nyújtottam a papírt és amint elolvasta a nevet , rögön a mosoly lehervad a szájáról. - Én annyira sajnálom az apját...- dadogta nekem.
• Csak adja nekem ide kérem a gyógyszert. - mondtam szinte hangtalanul.
• Értem , de ez egy nagyon erős gyógyszer … minek neked ??- még mindig nem csinált semmit.
• Kérem a gyógyszert. - mondtam már dühösebben. Meg szeppent de végre oda adta , ki vettem a kezéből, az övébe bele nyomtam a pénzt és már mentem is kifelé.

Kifelé menet bele ütköztem a Cullen családba akik kiszúrtak a kezembe az altatót.

• Bella minek neked az ? - tette fel a kérdést kedvesen Alice. Fel ment a pumpa bennem is .
• Ne érjetek és még hozzám se szóljatok, TI vagyis TE .- néztem Edwardra aki fájó szívvel nézet rám.- Hajítottál el mert nem hiszel nekem, ne mond nekem most , hogy annyira érdekel mit csinálok magammal most már . Mindannyian úgy néztetek rám mint egy rossz kurvára. Most meg , hogy az apám meg halt érdekel , hogy mit csinálok. Hát ne érdekeljen senkit. - ezekkel a mondatokkal hagytam őket ott.  Beültem a kocsimba és haza vezettem .

Bent leültem az ágyamra és legalább négy bogyót bekaptam. Majd lefeküdtem és már rögtön elnyomott az álom. 

Edward szemszöge :

Mióta Bella a kórházba elmondta , nekünk amit teljesen nekem szánt. Nem látta senki sem ez már legalább négy napja volt. Kezdtem aggódni érte. Pont mikor az apja meg halt akartam neki elmondani , hogy igaza volt és ő nem tehet semmiről csak David csinálta , hogy bosszút álljon rajta azét , mert nem hagyta , hogy meg csókolja. És én barom meg annak a görénynek hittem és nem Bellának aki igazat mondott. Mikor apám elmondta Bellának , hogy az apját meg ölte ugyan az aki eddig is gyilkolt. Legszívesebben oda mentem volna hozzá , hogy megvigasztaljam de tudtam , hogy én lennék az utolsó ember akit most látna , a családommal együtt. 
Nem bírtam tovább Alice semmit sem látott , amit Bellával történik. Minden sötét nála. Mikor mindenki elment vadászni döntöttem úgy hogy én Bellát nézem meg . Mikor a házuk hoz értem síri csönd volt, csak egy halk szuszogást lehetett hallani semmi mást. Az ablaka mint mindig ki volt nyitva. Felugrottam így egyenesen a szobába értem földet halkan. Rögtön meg pillantottam Bellát ahogy az ágyban fekszik és alszik. Oda sétáltam mellé leültem az ágya szélére , de meg láttam a kis dobozt amiből négy bogyó hiányzót. Tudtam , hogy bevette.
Ennek is én vagyok a hibája , ha akkor hiszek neki és nem annak a féregnek akkor most , nem altatóval aludnak hanem meg tudnám vigasztalni. De persze én mint mindig mindent elrontok mert félek , hogy elveszíthettem őt , és tessék .
Simogatni kezdtem arcát ami ugyan olyan selymes volt mint mikor utoljára értem hozzá.
Egyidegi ültem és néztem ahogy alszik , de egyszer csak mocorogni kezdte é tudtam , hogy itt vége fel fog kelni és ha meg lát akkor megfog ijedni és kiabálni fog velem.
Utoljára nyomtam egy csókot a homlokára majd , leugrottam az ablakból és haza futottam . Halódtam ahogy kimászik az ágyból és csoszogva megy a fürdőszobába.
Haza érve senkinek nem mondtam semmit, pedig már nagyon kíváncsi tekintettel néztek rám. Gondoltam haza jöttek ahogy Alice meg látta , hova megyek. Fel mentem és bevágtam magam mögött az ajtót. Leültem az ágyamra és csak bámultam a falat magam előtt.
Legszívesebben most törtem zúztam volna . De nem ment!

Bella szemszöge : 

Éreztem egy halk szellő suhogását , majd kinyitottam a szemem , de senki nem volt ott. Kimásztam és csoszogva mentem a fürdőszobába. Fogalmam sincs meddig aludhattam a bogyóktól. De most nem is igazán érdekelt.
Be álltam a zuhany alá és le mostam az össze mocskot magamról amit csak tudtam.
Ahogy végeztem felöltöztem , fel vettem egy farmert és egy lila felsőt. Majd egy tornacipőt, mivel fáztam magamra kaptam egy kék pulcsit is és így ültem le a kanapéra. Magam köré tekertem a takarót és csak bámultam magam elé.
Jól esett nem gondolkodni és még ha csak , pár ideig is de elfelejteni , hogy az apám is meg holt.
Ültem és néztem ahogy minden egyes tárgy az apára emlékeztetett és így már az anyámra is . Éreztem , hogy újból könnyek gyűlnek a szemebe de mielőtt ki jöhettek volna kopogtak. Meg töröltem a szeme a pulcsim ujjával , majd a az ajtóhoz vánszorogtam . Mikor kinyitottam kedves barátnőm Jessica állt ott. Nagy mosollyal nézet rám amint meg látott. Én nem tudtam mosolyogni , de gondoltam ezt öt úgy se fogja zavarni. 

• Jajj Bella már megijedtem négy napja nem látunk ...- ugrott a nyakamba. Négy napja aludtam volna? - kérdeztem magamban. Vissza öleltem barátnőmet mert nagyon jól esett z ölelése. - Hol voltál ? - szegezte nekem a kérdés amint elengedte.
• Jól vagyok csak egyedül akartam lenni. Csak egyedül.- ültem le a kanapéra. Jess követett és mellém ült.
• Tudom. Csak hívtunk és senkinek nem vetted fel miért nem Bella ? Mindenki nagyon aggódót érted. -Jess egész végig a szembe nézet. - Mindenki biztos nem !- mormogtam magamban .
• Jess, sajnálom én nem voltam magamnál aludtam . Nem halódtam , hogy csörgött volna a teflonom. Sajnálom csak egyedül szerettem volna lenni. - dőltem hátra .
• Értem . És gondolom most is egyedül szeretnél lenni !- ezt nem kérdésnek szánta de én bólogattam. - Én csak segítséget akartam kérni tőled. Kérlek hallgass végig.- épp mondani akartam, hogy nem épp én kellenék neki. De nem mondtam inkább csöndben hallgattam. - Mivel te vagy a gyerekkori barátnőm és úgy ismerlek mint a tenyerem. Tudom , hogy neked egy dolog nagyon fontos a TÁNC .És tudom azt is ha táncolsz akkor egyben feledsz is és tudsz élni velünk. Neked nem szabad abba hagynod. Folytatnod kell és biztos , hogy anyudék is nagy örülnének neki. Hiszen akkor boldog voltál mikor táncoltál. Ilyenkor nem gondolsz semmire és senkire mindenki, kizársz csak a táncnak adod, át magad. Én még mindig emlékszem milyen jól táncolsz és emlékszem milyen a tekintetted amikor táncolsz. Kérlek Bella nekem kell a segítséged. Az egyik táncos a csapatomból beteg lett és holnap nem tud fel lépni a suliba. Te kellesz te aki minden ismer és tud. Te aki a legjobb mindenki közül. És mert nagyon nagy szükségem van rád, Bella nagy.  Nem azt mondom, hogy mondj rögtön igent de nemet se kérlek. És ha meg tennéd akkor tudnák , hogy nem vagy gyenge , mert nem is vagy az , csak nem tudod mi történik. De mi mindig itt leszünk veled. Gondolkozz el rajta , holnap reggel kilenckor lesz a parkolóban  . Ismered az a táncot amit táncolni fogunk. Nicole Scherzingernek a Right There . Száma fog menni és a tánc is ugyan az lesz ami benne . Az elején a végén meg be csatlakoznak a fiúk és mást is fogunk , de azt is ismered eszedbe fog jutni minden. Ha még is jössz. Akkor a ruhát rád bízzuk lehet magassarkúd vagy nem csak gyere kérlek, mond hogy gondolkozol rajta Bells.??- boci szemekkel fejezte be a regényét. Ami teljesen de teljes mértékben igazat adott neki és amit én legbelül érzek de nem mondtam el magamnak. Nem tudtam még fel fogni sem.
• Gondolkozok rajta . - ennyit mondtam , mert nem akartam nemet se igent mondni.

• Köszönöm. Én hagylak is . Szia Bells. - puszilt és ölt meg majd fel állt és távozott. Ott hagyott megint egyedül. De most legalább volt valami ami elterelje a gondolataimat apámról és arról , hogy nincs többé.

Ültem és gondolkoztam egész nap. Nem tudom , lehet hogy kéne táncolnom. Jessnek igaza volt mint apának is amikor mondta , boldog voltam akkor .
Nem voltam álmos de még is elaludtam.
Reggel a napaliba ébredtem fel. Rá néztem az órámra ami pontosan fél kilencet műtatatót. Öt percig ültem és nézte, majd eldöntöttem . Meg teszem de csak is Jess és a szüleim kedvéért. Csinálom.
Fel mentem lefürödtem és fel vettem egy fehér póló amin egy piros szám volt egy farmer rövid nadrágot is , majd egy fekete   tornacipő . Majd egy szürke kabátot ami nem volt olyan vastag. Nem érdekelt ez jó lesz. A hajamat kiengedve hagytam ahogy szoktam , csak most kivasaltam egy kicsit. Fel vettem a fekete napszemüvegemet is. Majd nagy levegővel lépem ki az ajtón és szálltam be az utolsó ajándékomba amit apámtól kaptam.
Beindítottam és próbáltam nem rá gondolni csak vezetni. Kilenc után értem be amikor meg álltam a párokolóba minden szem rám szegeződött. Mikor kiszálltam és bezártam a kocsit . Elindultam fel szeget fejjel a nekem háttal álló Jessnek akin látszót , hogy nagyon ideges.
Meg álltam pár lépéssel mögötte így szóltam hozzá.

• Gyerünk akkor. - mondtam , ő abban a percben hátra fordult az arcán aggodalom volt, de ez akkor rögtön el szállt mosoly került a helyére.
• Itt vagy .- mondta majd megint mint tegnap is a nyakamba ugrót.
• Mikor hagytalak én bajba?- nézetem rá és mosolyogtam egy kicsit.
• SOHA. - vágta rá.
• Akkor. Hogy lesz ? - kérdeztem és le vettem a kabátom ,le tettem az egyik padra.
• Te állsz elől én mögötted és így tovább . ...- elmondott mindent én meg csak bólogattam. Elmondtam mi lesz a másik tánc is és azt is tényleg ismertem és minden egyes mozdulatra emlékeztem.
• Oké. - egyeztem bele , majd a helyemre álltam ahova Jess irányított. Még csak a pólómat tűrtem feljebb mint mindenki másnak . Mikor a Cullen család lépet ki az ajtón... ás hát nagy meg döbbenéssel néztek rám. Én csak elfordítottam a fejem .
• Figyelem ! Akkor most figyeljetek. Nem sokan tudják , de Bella a világon a legjobb táncos és hogy itt van és segít nekem ez nagyon köszönöm neki. Akkor gyerekek. 1-2-3 és...- mutatott a zene meg beindult elsőnek Nicole zenéje és ami a videóba ment táncot táncoltunk.- Bella gyerünk . - suttogta oda Jessica. Tudtam mire érti.
• Hé-hé-hé-hé.... és 1..2...3...- kiáltottam , majd elkezdtem a táncot. Mosolyogva táncoltam élvezte, hogy újra érezhetem a ritmust  a testem minden egyes részében teljesen át járta. Közeben magam mellé húztam barátnőmet és úgy táncoltuk tovább a kissi kihívó szexy táncot. De nem érdekel mit táncolok csak a tánc ami érdekelt. Szembe álltunk Jessel és úgy is táncoltunk , folyamatoson a mosoly az arcomon volt, nem tudtam levakarni mert nagyon örültem neki. Közeb elsúgtam egy olyat neki , hogy Köszönöm. Amitől az ő mosolya nagyobb lett én meg már nevettem.

Láttam ahogy a sulinak nagyon tetszik a tánc, nem akartam de a tekintetem a Cullen családra és ott is Edwardra téved. Aki le se vette a szemét rólam. Nem tudom kijárhat a fejébe mert még a szeméből sem tudtam kiolvasni mást csak a hiányt ami az én szemebe van . Vége lett a zenének , meg álltam pár levegőt venni. 

• Most te jössz !- ezt mondta amikor elfutott mellette, hülyén néztem rá. És nem volt mögöttem senki csak a fiúk. És akkor este le …
• Ohh.- mosolyogtam rá.

Vettem egy nagy levegőt majd megint elkezdtem táncolni, de most azt amit a fiúk és fura módon mindenre emlékeztem .  Élveztem ezt is , hogy a fiúkkal táncolhattam akik sokkal mást és gyorsabban csinálták mint a lányok. De tudtam őket követni. Igaz amikor vége lett a számnak kicsit kapkodtam a levegőt magamhoz.
Mindenki meg hajolt , majd az ebédlőbe mentek. Útközben Davidbe ütköztem akinek tátott szájával és a hülye vigyorával találtam szembe magam .
És itt belém ötlött a bosszú , ha már minden elveszítettem ez nem lehet nagy ha még a suliból is kirugódnak , ha bár ezt nem fogják csinálni. Ha Edward azt hiszi egy ribanc vagyok akkor meg is mutatom mi az . Ami én nem követtem el . El mentem David és Edward mellett aki útközben került oda. Vettem magamnak egy nagyon ragacsos inni valót.
Jess látta az arcomon azt a mosolyt ami nem jót jelent.

• Mit tervezel oda bent? Ismerlek és tervezel valamit Bella ...- ezt az utolsó mondatott már csak magának mondta.
• Én … de , hogy tervezek valamit is . Na mindjárt jövök ülj le . - mondtam , majd oda sétáltam David asztalához, ahol a plasztik cicák és a focisták ültek akinek a képük még egy hegynél is nagyobb. - David .- ültem bele az ölébe , amitől egy kicsit meg lepődött de nem csak ő, majd hamar fel oldozott és simogatni kezdet. Amitől rögtön lehánytam volna.
• Bella , mondtam én , hogy én kellek neked és nem az a bal fácán Edward. - mondta én meg a szemem sarkából rá néztem aki, elgyötört szemmel nézet vissza rám. Fájt de ezt nem hagyhatom.
• Igen igazad van David. - hajoltam egy kicsit közelebb hozzá.
• Mondom én Bella cica...- ő is közelebb hajolt de meg állítottam , na most a szájába hánytam volna .
• Egy pillant innen  folytatjuk....- kiugrottam az öléből az üvegemmel a kezembe a háta mögé álltam, le csavartam a tetejét és az egészet a fejére öntöttem. Amitől ő dühösen az asztalhoz csapot és kiabálni kezdet.
• TE RIBANC MIÉRT CSINÁLTAD??UGYAN OLYAN HÜLYE VAGY MINT AZ APÁD , ÖRÖM A FÜLEMNEK , HOGY MEG HALT.- ezek a szavak csináltak belőlem abban a percben örültette. Nem érdekelt , hogy sokkal nagyobb mint én . Meg fogtam a fejét és a tányérába vertem amibe egy szendvics volt, ami pontosan a fején végezte. Fel emeletem és a szemébe néztem .
• ÉN , HOGY KÉPZELTEM INKÁBB TE , HOGY KÉPZELTED , HOGY ENGEM A CSALÁDOMAT ÉS CULLENÉKET SZID MINDENKI SZEME LÁTTÁRA. NEM VAGY ITT TE SENKI SEM. A HELYEDBE ANYUCI SEGGE ALÁ BÚJNÉK SZÉGYENEMBEN . AKI NEM BÍRJ HA EGY LÁNY VISSZA UTASÍTJA ÉS MÉG MEG IS FENYEGETI. FOGALMAM SINCS , HOGY TUDTAD AZT HAZUDNI , HOGY ÉN VELED LEFEKÜDTEM....- kiabáltam az arcába , majd elengedtem a szendvicses fejét és most már a sulinap mondtam még mindig kiabálva.- KIJELENTENÉM , HOGY ÉN MÉG MEG SE CSÓKOLNÁM DAVIDDET NEM HOGY LE FEKÜDJEK EGY FÉREK TALPNYALÓ ÁLLATTAL.- fordultam vissza hozzá. - Ne tegyél nekem még egyszer keresztbe mert , akkor nem lesz neked oda lent semmi. Értettél David? - néztem rá fenyegetően. Ő halványul bólogatott. - Remek. Na további jó szórakozást, Viszlát. - fordultam sarkon és nagy mosollyal a számon hagytam el az ebédkőt. Nem szoktam ilyen lenni , de ha valaki olyat vesz a szájára akit szeretek akkor az inkább meneküljön előlem .

Kiérve a kocsimhoz egy ismerős dallamos hang állított meg .

• Bella . - mondta  nevemet, meg torpantam de tovább mentem . Kinyitottam a kocsi ajtót de két kéz vissza zárta, nem néztem rá.- Miért csináltad ez oda bent ?  -kérdezte , rá emeltem a teintettem.
• Ne , hogy azt hidd miattad, ki egy ribancnak hitt mikor nem hazudtam neked...- mondtam és még egyszer kinyitotta, most hagyta még azt is , hogy beszálljak.
• Hiszek neked, sajnálom..- mondta miközben becsukni készültem az ajtót. Becsuktam és lehúztam az ablakot. Be indítottam a motort, a kormányra tettem a két kezem.
• Kicsit elkéstél vele Edward nem gondolod?!.- nem hagytam , hogy válaszoljon tövig nyomtam a gázt és pont akkor hajtottam el mikor a többi Cullen is kijött, nézték ahogy elhaladok mellettük.

Haza érve rögtön kiszálltam , de nem akartam be menni , valamiért ahogy meg láttam az erdőt hívogatott maga felé.
Elindultam az erdőbe , mikor már oda bent sétáltam . A nagy fák között amik még egy óriásnál is nagyobbak voltak. A házunkhoz vezető ösvényen maradtam , de beljebb mentem .Míg egy lökéssel a semmiből az egyik fa törzsének nem ütköztem . A becsapadástól sajogni kezdet a fejem , és ,hogy térdre estem kicsit meg is karcoltam a térdem , de remegő térdekkel álltam fel. És néztem körbe nem értettem , hogy ez mi volt. De akkor minden világossá vált mikor két piros szem elindult felém és a hang ami hozzá csatlakozott rögtön fel ismertem és félelem járta át a testem minden egyes részét.

• Én mondtam , hogy meg talállak téged nem !- az a hang volt mit a bankba volt anyám halálakor. Mosolyogva közeledett felém én teljesen a fának passzíroztam magam .- Csak miközben kerestelek kicsit meg éheztem . - már előttem állt. ugyan olyan rémisztő volt mint akkor.
• Te ölted meg az embereket és ...- nem tudtam befejezni a mondatott.
• Az apádat , igen . Én voltam egyszer csak ott volt és hát nektek nem lehet ellen állni . - ért az arcomhoz amitől a hideg járt át a testemen.
• Mi vagy te ? - nem akartam tovább tépni az így is fájó sebet amit a szüleimmel tett.
• Ohh hát ez nagyon könnyű ugyan amik a Cullen család. Csak , hogy én finomabbal táplálkozom mint az állat vér én emberek vérét jobban szeretem , nem szeretnék hülye vega lenni mint ők. És , hogy ilyen nagy fogást mint téged hagytak elmenni ez nagy butaság volt tőlük...- hajolt közelebb miközben mondta. Ki másztam a fától és elugrottam csak ,hogy mire meg fordultam ő már ott állt és mosolygót.
• Ááá .- ijedtemben fel sikítottam- Mi vagy te ?- kérdeztem megint majd hátrálni kezdtem.
• Vámpír.- elégi ki hangsúlyozta, hogy mi is valójában. És mikor eljutott a tudatomig amit mondott, akkor tudtam azt is felfogni amit az előtt mondott, OLYANOK MINT CULLENÉK. Az nem lehet , nem z lehetetlen és nem járhattam és nem szerethetek egy vámpírt. De még is én egy vámpírt szeretek.- Jajj, hogy te nem tudtad ezt ...- nem akartam gyengének tűnni még jobban.
• De tudtam . - hazudtam és meg pont meg botlottam egy fatörzsben így a földre zuhantam . Felém hajolt.
• Igen , nem olyan képet vágtál az előbb...- már nagyon közel volt, mikor egy barna farkas lerántotta rólam és jött a többi farkas is. Innenitől túl gyorsan történt minden , megöltél széttépték és elégették előttem. Felálltam és kábán bámultam magam elé. Eltűntek a farkasok majd ember alakba jöttek elő. Jacob rögtön oda rohant hozzám , de én elhátráltam és a szemébe nézetem , mert megint fel tört egy emlék mikor Jake azt mondta nem mondhatja el Cullenékről amit akar. Dühtől izzó szemmel néztem rá.
• Ő ölte meg anyámat és apámat...- ezt már kicsit dühösen mondtam .- Tudod mit mondott még ez után , mikor meg kérdeztem mi ő. azt , hogy ugyan olyan mint Cullenék. Te tudtad , hogy ők VÁPÍROK.?- az utolsó szót kiabáltam felé mikor észre vettem , hogy a többiek is lesütik a fejüket mit ő.- TI mind tudtátok?- még dühösebb lettem. Nem válaszolt senki és kezdtem fel robbanni elakartam enni és beolvasni Cullenéknek , hogy ezt nem mondták el de elsőnek Jaketől is kellet hallanom ezt. - VÁLASZOLJ NEKEM JACOB BLACK TUDTAD VAGY NEM ?-kiabáltam a szemébe , rám nézet és végre kinyögte.
• Igen tudtunk róla , és akkor változtatott volna valamin ha elmondom ?- kérdezte .
• Nem !- vágtam rá majd meg fordultam és elindultam a kocsimért.- Ja és ne hogy a közelembe gyere.- mondtam , majd futni kezdem a kocsimért.

Ahogy kiértem és beszálltam a kocsiba rögtön a Cullen ház felé vettem az irányt. Mivel elég gyorsa ez a kocsi hamar oda értem. Kiszálltam és kopogás vagy ilyesmi nélkül berontottam. Mindenki a napaliba ült és ijedt szemekkel néztek rám. Hangos csapódással zárult mögöttem az ajtó amitől megijedtem és egy apró sikoly hagyta el a számat. Zihálni kezdtem , féltem és nem is , azt se tudtam ,hogy kezdjek hozzá az egészhez, de egyed tudtam el kell kezdenem .

• Bella jól vagy ? - Edward sétált felém feltette kezekkel , mintha jelezné , hogy nem fog bántani. Nem jött olyan közel meg állt két méterre előttem .- Kérlek nyug....- azt akarta mondta , hogy nyugodjak meg de még is , hogyan tegyem , mikor meg találtam a hangom és egy kicsit a zihálásom is alább hagyott kezdtem beszélni.
• NE mond nekem , hogy n nyugodjak meg . Érted ne merd ez mondani nekem...- nem kiabáltam de még is feljebb csúszott  a hangom pár oktávval. - Tudom mik vagytok … - nehezen de  elkezdetem a mondatott. A befejezés már nem ment , mert a könnyeim megint utat törek maguknak.
• Mi? Honnan ?- halódtam meg Rosa éles hangját a nappali másik végében . Felé fordítottam a fejem és mintha csak neki beszélnék végig a szemébe mondtam .
• Most ,  az erőben találkoztam azzal az emberrel vagy inkább vámpírral, aki megölte az anyámat és az apámat. És kis híján engem is ha nem lett volna ott a farkasok aki pontosan ugyan úgy hazudtak nekem mint ti. Csak egyet nem értek , ha szerettél miért nem mondtad el nekem, ennyire nem bíztál bennem Edward?.- fordultam felé aki csak a szembe nézet.
• Én nem szerettelek , hanem még mindig szeretlek …. sajnálom , hogy hülye voltam és nem neked hanem Davidne hittem...- hallgattam amit mondott , de egyszer csak forogni kezdet velem a szoba és éreztem a hogy az arcom közeledik a földhöz. Halódtam még a kiáltásokat akik a nevemet kiáltják de utána semmi minden sötét lett körülöttem....

 
Mikor újra kinyitottam a szemem, Edward szobájába találtam magam . Nem volt senki más a szobába , fel keltem és kimentem a fürdőszobán a, fogalmam sincs mi történt velem . Becsuktam magam mögött az ajtót és meg álltam a mosdó előtt. Bele néztem a tükörbe és csak néztem azt a lányt aki a tükör másik oldalán volt, egy barna hajú lányt akinek a szeme bíbor piros lett a sok sírástól. Aki olyan mint egy élő hulla olyan sovány és fáradt. Meg ráztam  a fejem és jó alaposan meg mostam az arcom, nem mintha ez olyan sokat segítene rajtam , szörnyen nézek ki és ez semmit nem változtatta. Elvettem a mosdó melletti kis fehér törölközött és meg törültem az arcomat vele. Vissza tettem szépen a helyére majd egy nagy levegővel együtt kiléptem az ajtón és elindultam lefelé. Tudtam , hogy mindenki oda lent van és tanácskozik. Mikor leértem és kőrbe néztem tényleg igazam volt, minden egyes Cullen nappaliban ült és mos engem néznek ahogy ott álok a lépcső utolsó fokán . Elindultam feléjük és  az egyet egy üres fotelbe bele ültem ami pontosan szemügyre lehetett venni az össze Cullent.

•  Jól vagy ? - kérdezte , Alice .
• Jól, de itt most nem az én egészségem a fontos...- válaszoltam , majd felhúztam a térdeimet a fotelbe így ültem és figyeltem .
• Az is fontos nekünk. De igazad van tartozunk egy vallomással neked. - Carlisle vette át a szót.
• Legalább egy valami amiben most egyet értünk... - adtam a igazat , majd úgy döntöttem , hogy hallgatom őt és majd kérdezek.
• Akkor jobb , ha mindent elmondok az elejétől kezdve..- én csak bólogattam , ő meg folytatta tovább. - Én voltam aki mindenkit majdnem mindenkit át változtatott. Elsőként Edwardott nagyon beteg volt és nem hagyhattam , hogy meg halljon , majd Esmét és Rosa is . Emmett Rosa találta meg az erdőben mikor egy medve rá támad. És ő kért meg , hogy tegyem Emmettett is vámpírrá . Alice és Jasper a családhoz jöttek. Itt most a lényeg , Bella , hogy mi nem eszünk....
• Ember vért.- folytattam elé a szót és fejeztem be helyette.
• Igen . Mi csak azért nem mondjuk el mert féltünk , hogy fogsz reagálni. De aztán apád meghalt és előtte akartuk elmondani ,, mert Edward mindennél jobban szeret téged. Elakartuk mondani csak aztán minden olyan gyorsan történt , hogy már nem tudtuk...- hajtotta le a fejét Carlisle.
• Értem akkor, ti bíztok bennem vagy csak még egy át verés akar lenni. ?- meg kellet kérdeznem tőlük.
• Bízunk. - mondták egyszerre.
• Köszönöm. - álltam volna fel.
• Várj van még itt valami...- most már Edward beszélt. Vissza ültem és néztem rá.- Vannak vámpírok akinek különleges képességük van .- elszörnyedve néztem rá.
• Ilyenek vagytok ti ? - kérdeztem kicsit halkabban mint akartam .
• Nem mindannyian , csak én , Alice és Jasper...- nem mintha meg könnyebbültem volna ettől.  - Alice látja a jövőt... Jasper képes mások hangulatát változtatni és meg érzi ha valaki szerelmes … én meg gondolta olvasó vagyok.- itt volt az a döbbent arc ami eddig nem volt a fejemben.- De a te gondolataidat nem hallom Bella . - kifújtam a levőt ami a torkomon akadt.
• Hála istenek .- upszi ezt nem magamba mondtam . Minél előbb fel álltam , mert Emmettett ismerve megint kötekedni fog .- Köszönöm , hogy elmondtátok , holnap a suliba találkozunk. Sziasztok.- rohantam ki a kocsimhoz, mikor beszálltam Edward jelent meg az ajtóm mellett.
• Bella...- tudtam mit akart kérdezni de belül még nem tudom a válasz . Ezen még gondolkodnom kell , hogy ennyire szeretem- e, hogy meg tudok neki bocsájtani vagy nem .
• Holnap . - mondtam , majd a gázba tapostam és haza vezettem....

Bella felsője a táncnál.

Bella cipője a táncnál.

A két tánc amit táncoltak !!:D