Egy törött szív egy új élet. ~ Nyolcadik fejezet .

Sziasztok!
Tudom , tudom . Sokat késtem ,de hát nem volt időm , most viszont itt a fejezet egy kis karácsonyi hangulattal . Remélem tetszik nektek.
És mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok :D
Puszi Bonnie*.*

Edward szemszöge :

Csönd van a házba már egy hónapja . Bella mély álomban van , mióta Aroék kedves üzenettel tűntek el, akkor azt hittem utánuk megyek és megölöm őket. De nem tehettem , mert Bella mellet kellet maradom . Ő az életem . Egy percre se tudtam , magára hagyni . De Alice addig nyaggatott még , ki mentem a családhoz , hogy ő bent tudjon vele lenni . A szívem , majd meg sajdult , nem bírom így látni . Szeme csukva van , mellkasa lassan mozog , szívesére lassú dübörgéssel zeng.
Mély sóhajjal rogytam , le a fotelba kezeimbe temettem az arcom.  A tv, halk zaja volt most az egyetlen amit hallottam.
- Esik , a hó.- hallottam , meg Rose hangját , lassan felemeltem a fejem és kinéztem a nagy ablakon . - Milyen karácsony az , amikor azt akit szeretsz nem lehet itt .- suttogta maga elé, mellkasa alatt össze fonta karjait , fejét a hideg üvegnek támasztotta és nézte ahogy oda kint a hópelyhek takarót terítenek a fákra. - Bellának , itt kéne ülni-e közöttünk és nem egy mély álmomban lenni-e . Ez nem fair. - düh áramlott át a testén , Emmett azonnal ott termett mellette és jó szorosan átölelte. Én is átöleltem volna az én Bellámat , de nem tehetem .
- Vajon olyan lesz ez a karácsony , amilyenek kéne lenni-e ?!-Esme kérdése , mélyen hatolt bennem . - Szívem , vegyünk egy fát, hát ha az ajándékunk alatta lesz .- nem értettem ezt , de nem is törődtem vele , hogy rájöjjek miről beszélnek . Kezeim közé tettem újra a kezem . Mély levegőt vettem .

Két nap múlva.

Bella még mindig alszik , még az ujjat se mozdította meg , pedig hányszor kértem , könyörögtem neki , hogy ha hal engem , jelezze. De semmi , csak a csend és a ő ahogy mozdulatlanul fekszik.  Mérges vagyok , mert nem tudok olvasni a gondolataiba , ott is teljes üresség. Csönd.
- Edward .- Alice csilingelő hangját hallottam a hátam mögött.
- Igen ?- fordultam felé, arcán apró mosoly jelent meg .
- Tudom , hogy képtelenség téged elráncigálni Bella mellől , de kérlek menj le a nappaliba . - egy szuszra elhadarta nekem az egészet.
- Rendben .- inkább bele egyeztem , mint hogy veszekedjek tudtam , hogy ha nem megyek most le akkor itt fog állni felettem és addig mondja még ideges nem leszek , és vagy lemegyek vagy kiabálok vele. Amit nem akartam .
- Köszönöm .- mondta , mikor kiléptem az ajtón furcsálltam , hogy ő nem jött velem.

Bella szemszöge :

Utolsó emlékem az éles szúrás , a fájdalom a testemet átjárta és a megkönnyebbülés mikor a tárgy ami a hátamba állt eltűnt. A szemem lecsukódtak és sötét ködöt vontak az elmémre. Nem éreztem semmit , semmit az ég világon . Mintha lebegtem volna , egy kihalt sötét lyukban , egyedül voltam , kiabálhattam , de senki nem válaszolt nekem . Én és a csend voltunk , ketten egyedül . Mély sóhajokkal biztattam , magam , hogy semmi nem történt , nem haltam meg, fel fogok kelni.
De a századik ilyen biztatás után , a remény elszállt. Már csak lebegtem és pásztáztam a feketeséget körülöttem.
Nem akartam meg halni , élni akartam . Most már élni , hogy megtaláltam a családom , és mellé a szerelmet is . Nem  veszíthetem el őket újra , abba teljesen még a szívem is bele halna.
Még meg se ismerhettem jobban , a szüleimet akik 90 éven keresztül kerestek engem , ahogy én is őket. Se , Edwardod akibe első látásra bele szerettem , és Rose a legjobb barátnőmet , akit elveszítettem de újra megleltem , mint egy elveszett babát. És ott vannak a többiek , Alice a kis törpe aki hiperaktív , de imádni való.
Emmett , a nagy medve , akinek perverz viccei nélkül mér nem hiszem , hogy megtudnék lenni .
Jasper , aki az elején kicsit , szomorkás volt , de benne is megtaláltam a boldog énjét.
Nem , nem lehet nélkülük élni .
És a többiek a farkasok , Charlise . Istenem Charlise, mi lehet vele .
Fel kell ébrednem !!! - parancsoltam magamra oda bent.
Sok idő után egy édes hangot hallottam meg , azonnal fel ismertem a hangot és tudtam , hogy csak Edward lehet .
- Bella , édesem .Kérlek ha hallasz engem , mozdítsd meg az ujjad. Kérlek .- suttogásba ment át a mondat vége, hallottam ahogy a hangja elcsuklik néhány helyen .
Öröm , járta át a testem , amint meghallottam a hangját , tenni akartam amit kért . De nem ment, a testem mint egy erős szobor vált,volna. Nem , tudtam egy icike -picikét se megmozdítani az ujjam . A sírás kerülgetett ami fel is tört.
- Edward .- sírva suttogtam magam elé , a sötétbe .
Minden nap , amik egyre hosszabbnak tűntek , egyedül . Csak Edward hangja volt az egyetlen ami bevilágította nekem a sötét lyukat. Minden nap arra kért, hogy jelezek neki , de én próbáltam , de hát kudarcot vallottam .
Összekuporodva ültem , két térdemre helyeztem a fejem és mélyeket sóhajtottam , hogy a sírást ami minden nap velem volt végre, eltudtam üldözni .
Edward lágy búgós hangját hallgattam ,mikor egy kis csilingelő hangot is meghallottam .

- Tudom , hogy képtelenség téged elráncigálni Bella mellől , de kérlek menj le a nappaliba . - Alice hangja volt. Félelem töltött el.
- Ne , Edward maradj velem . - kértem , mikor tudtam , hogy úgyse hallja . Felálltam és a kivezető utat kerestem . Mikor éreztem, hogy a kezem megremeg , és megtudom mozdítani. Egyszerre a sötétség eltűnt.
Szempillám megremegett , és kinyílt . Arcomon mosoly jelent meg , hogy élek. Szem azonnal keresni kezdet egy arcot , de csak Alice fülig érő mosolya volt az egyetlen amit megláttam .
- Ideje volt már nem gondolod .- mondta . Lassan felültem és Alice nyakába borultam .
- Nem ,akarok semmit sem tudni csak Edwardot akarom látni .- mosolyogtam rá. Mire ő csak bólintott egyet.
- Rendben , de egy kis cselt teszünk bele.- gonosz kis mosoly terült a szájára. Hadarni kezdet nekem , egy csomó mindent .  Annyit tudtam , kivenni az egészből , hogy ha azt mondja Boldog Karácsonyt  . Akkor menjek le . Bólogattam neki. Majd kimenet és egyedül hagyott. Nem tudtam , egy helyben állni ezért tudom nem kellet volna , de az ajtóhoz mentem és nagyon de nagyon halkan kinyitottam és kiálltam a folyosóra , hogy tisztában haljak mindent. Mintha szellem lettem volna , nem is éreztem , hogy járok.
A korlát mellé álltam és hallgattam ami oda lent történik.
- Tudom , hogy nem olyan a karácsony mint szerettük volna , mint ahogy láttam . Mert Bells nincs teljesen velünk , de én szeretném ha azét jó lenne a karácsonyunk . Ő is így szeretné.  Ezért remélem tetszeni fog az ajándékom , igaz kicsi de öröm teli lesz. Boldog Karácsonyt. -hallottam , meg a végső szót. Azonnal lépkedni kezdtem a képcső fokokon .
- Alice , hogy mondhatod , hogy Boldog Ka...- Edward dühöngött , de ahogy meglátott a lépcső végében , nagy mosoly terült az én arcomra. Az övén inkább egy jókora nagy sok volt. -..rácsonyt.- nyögte ki a maradék szót. - Bella .- mintha egy villám csapott volna szerelmembe , oda szalad és felkapott, csak mosolyogni tudtam rá. El se hiszem , hogy  végre látom. Észre se vettem, hogy már nem a lakásban vagyunk hanem kint az erkélyen a pihe puha hideg hópelyhek között. Még mindig csak  mosolyogtam rá. Majd két lábra tette , kezemet nyaka köré tettem és ott pihentettem , ő két kezével jó szorosan , átkarolta a derekamat és jó szorosan tartott . Magához közel.
- Boldog Karácsony , szeretlek Edward .- mosoly már vigyorrá fordult át, egyre jobban közeledtem  hozzá.
- Boldog Karácsonyt , szeretlek Bella. - ő is közeledett felém. - El se hiszem , hogy vissza kaptalak .- motyogta mielőtt ajkaival az enyémre nem csapott volna , vad érzéki csókot jártak ajkaink. Nem hiszi el , ahogy én sem . Mikor már a levegőm elhagyott , egy pici percre váltunk csak szét.
- Pedig jó lenne .- súgtam , majd újra vad csókba jártak ajkaink.