23. fejezet. Nászút és Epilógus.

Sziasztok !  Hát itt van a befejező rész .. de remélem tetszett a történetem és ezzel kapcsolatban majd indítok is egy szavazást. Mivel ennek vége ezért már az új törim fog következni amit nem sokára hozni is fogok. De remélem nem haragszotok rám azért mert késtem ezzel ... nagyon sajnálom . Na de jó olvasását és KOMIZTATOK ...:D ja és köszönöm szépen azoknak akik azt mondták ne hagyjam abba az írást. Köszönöm szépen ... és az előző fejihez is a pipákat de kicsit szomorú voltam az 1 komi miatt. remélem most a több lesz és kérlek komizzatok nem nagy kérés szerintem .
Puszi M.

Nászút és Epilógus.    

 

Bella szemszöge .    

Már tűkön ülök a titok nagyon nagy úgy látom mert még mindig nem mondta el

Edward , hogy hova is megyünk . Csak rengeteg átszállás itt ott és még mindig nem tudok semmit. De már nem is érdekelt annyira csak az tudod érdekelni , hogy vele vagyok és ő az enyém csak is az enyém. Jó formán mindegyik repülő utat végig aludtam csak arra kellet fel , hogy Edward kelteget , hogy megint egy átszállás már számolni se mertem a sok átszállást mert  tudtam , hogy így is úgy is elfelejteném .
Már a taxiba ültünk és ahogy láttam egy kikötő felé haladtunk , mikor oda értünk én csak csodálkozva és persze hot fáradtan szálltam ki a taxiből és csak álltam és néztem a vizet , hogy milyen szépen csillog rajta a hold és csillagok fénye gyönyörű. Nem is figyeltem , hogy Edward mit mond mögöttem vagy épp tesz engem teljesen elvarázsolt már most a látvány és még úgy éreztem ez csak a kezdet és még lesz több minden ami elfog engem az életembe varázsolni.
- Gyere . – két kar fonódót a derekamra és egy hűvös érintést éreztem a nyakamon . Éreztem , hogy a lábaim megremegnek.
- Még megyünk .. ez nem elég hiszen gyönyörű …- suttogtam és próbáltam magam tartani , hogy ne vessem rá magam itt helyben vagy épp ne zuhanjak össze miatta.
- Még egy kicsi van … és igen ez tényleg gyönyörű de ez csak a kezdet .- súgta a majd a csónakba vagy éppen a motor csónakba húzott maga után . kényelmesen leültem és magam köré tekertem a pokrócot. Edward nyomot egy csókot a számra majd a kormányhoz ment és elindította a csónakot.
Nem tudom mennyi ideje hallattunk már de kezdtem nagyon kíváncsi lenni, hogy még is mi lehet ennél szebb a tenger a hol fénye és az , hogy egy Isten a férjem . Ennél jobb nincs is az életben . Edward hátra fordult és rám mosolygót amitől elpirultam és inkább elkaptam a tekintettem és tovább néztem a tenger csillogó vizét. Még mindig hihetetlen ez az egész egy vámpír a férjem és én szeretem őt teljes szívemből. Nem tudom , hogy miért is hittem ezt kis koromba , hogy a vámpírok félelmetesek jó igaz van néhány akiktől jobb félni de ők egyáltalán nem olyanok . ők mintha emberek lennének és én tudom , hogy a szívük mélyén azok is . Mondhatnak bármit én tudom . És ezt tudom , hogy nehezen ismerik be főleg Edward akinek mondhatod ezt ezer éven keresztül is akkor se fogja elhinni . Pedig nekem fog ha akar ha nem !
Bele gondoltam milyen lenne az életem nélkül , egy senki lennék és tuti , hogy egyedül élném le az életem . Szeretem a  magányt de nem minden nap abba szerintem teljes mértékbe bele örülnék. Míg nem találkoztam vele egy senki voltam most meg egy fülig szerelmes lány . Akinek már csak ő és a családja maradt nekem . Anya és apa biztos , hogy büszkék rám de még jobb lenne , ha velem lennének itt . De nem leszek szomorú ezt megígértem magamnak , anya és apa azt akarják , hogy boldog legyek és az is leszek .
Most már az leszek !
Lassan megállt a motor csónak  és a fejem a másik irányba fordítottam ahol egy csoda szép nagy nagyon nagy házat láttam kivilágítva egy sziget közepén. Tátott szájjal szálltam ki a csónakból. Oké úgy érzem ez aztán már túl sok nekem , hiszen ez eszméletlen szép.
- Istenem de szép … hol vagyunk ?- kérdeztem miközben a ház felé haladtunk Edwarddal kéz a kézben .
- Esme- szigetén .- oda kaptam a fejem ő meg csak mosolygót rám .
- Tessék ?- kérdeztem vissza .
- Jól , hallottad Esme kölcsön adta nekünk a szigetét. – csókolt meg mikor a ház ajtója elé értünk.
- Csodálatos .- mondtam amint elváltunk egymástól. Már az ajtó kilincsére tettem a kezem és kinyitottam az ajtót elé meg egy nagy csodálatos ház még csodálatosabb belseje tárult.
- Elnézést , ha szabad. - mondta Edward majd fel kapott a kezében .
- Oh..- mosolyogtam rá majd átkaroltam a nyakát. - Szeretlek .
 - Szeretlek Bella .- csókolt meg mikor át lépet velem együtt az ajtón . Egy ajtón ami már az új életem kezdete egy ajtót bezártam magam mögött és egy tökéleteset nyitottam ki magam előtt.
Nehezen letett a szoba közepére ahol körbe forogtam és az álltam már a padlót súrolta annyira nem hittem a szememnek .
Minden olyan szép volt a tágas nappali egy a nagy konyha a csoda szép kilátás ami a tengere nézet. És a nappali másik oldalán egy nagy ágy fehér baldachinnel .
- Istenem , valaki csípjen meg , hogy nem álmodok. - mondtam mert nehéz volt ezt elhinnem .- Hé! – csattantam fel mert Edward belém csípet.
- Te kérted .- mosolygót.
- Költői kérdés volt Drágám .- fontam a karom a nyaka köré .
- Van kedved velem fürdeni egyet az tengerbe …. Meleg a víz .
- Hmm.? Kecsegtető az ajánlat. Adj pár percet emberi teendőimre és ott találkozunk  .- csókoltam meg és már fel is kaptam az egyik táskámat majd a fürdő szobába száguldottam .
Gyorsan elintéztem a teendőimet majd magamra kaptam egy fürdő ruhát aminek nem is tudom mi értelme volt na nem baj . majd vissza mentem a szobába letettem a táskám és most már kifelé a part felé vettem az irányt. Kiérve a földön Edward ruháit egy kupacban találtam és itt kirázott a hideg de nem a rossz hanem éppen ellenkezőleg . Én is levettem a ruhámat majd a víz felé igyekeztem ami tényleg meleg volt . Edward a víz közepén állt derékig a vízben , háttal nekem . Mögé mentem és meg fogtam a vízfelszínére tett kezét ő felém fordult és egymás szemébe néztünk. Ez volt a nap csúcs pontja nálam. Nem szóltunk semmit sem csak közelebb hajoltunk egymáshoz és megcsókoltunk egymást. Érzéki és forró csók volt , és elég sokáig tartót. A többi már csak mint egy zongora játék lenne …minden csak úgy jött egymás után …
Az én vámpírom …és szeretem őt.



           

Epilógus.    

      

Reggel vidáman és boldogan léptem ki az erkélyre. Magamra tekert takaróban , hogy lássam a napfelkeltét. El sem hittem ami az este történt . Felfoghatatlan dolog de fel kel fognom hiszen ez velem történ .
Rendbe jött az életem vett egy 360 fokos fordulatot és a jó irányba . Boldog feleség leszek és ha boldoggá teszem Edwardot. Még akkor is ha embert maradok de azt ő is tudja , hogy nem sokáig. Tudja jól , hogy teljesen közéjük akarok tartózni és csak szólok elérem a célom bármi árán .
Két erős két fonódót a derekára és húzott  magához hátra döntöttem a fejem Edward mellkasának . Így együtt néztük ahogy a nap lassan elő búj a tenger mögül és az égre emelkedik.
- Boldog vagyok .- mondtam mert tényleg az voltam .- Szeretlek Edward .- mondtam és még közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek mindennél jobban Bella . El se tudod hinni milyen régen várok már rád. Egy ilyen szörnyeteg mint én akinek nincs szíve se lelke szerelmes lesz egy ilyen csodálatos lányba . Ez nálam a mennyország.. ha már a pokolba jutok .

-         Nem jutsz te a pokolba mert van szíved és lelked is .. ha nem lenne szíved akkor , hogy szerethettél volna belém . de nekem és a családodnak van nagyon nagy szívetek van és tudom jól , hogy nem fogadjátok el. De sajnálom van egy rossz hírem ez az igazság és el kell fogadnotok . – fordultam vele szembe .
- Veled könnyebb lesz . – mosolygót rám.
- Örökre szeretni foglak Edward.- hajoltam közelebb .
- Soha de soha senki nem választhat el minket egymástól. Szeretlek Isabella .- mondta majd megcsókoltam ….

      The End.

"Egy szerelem ami tényleg örökké fog tartani nincs olyan erő ami , őket szét tudná választani . Sem vámpír sem vérfarkas sem ember nem képes ekkora szerelmet szét törni."