Egy törött szív egy új élet. ~ Harmadik fejezet .

Kiderült ki ők !Bella szemszöge .

           

Reggel amint kiléptem a házból teljes harci díszben már Billy és Jake is meg jöttek és apámnak is meg mondtam , hogy csak a  házba maradhat sehol máshol . De mikor kiléptem akkor szembe sültem , hogy süt a nap és tudni való , hogy vámpírok inkább ne menjenek ki ha süt a nap főleg ne olyan helyre ahol több ezer ember lehet . Így akkor most suliba se mehetek . Ajj ! Kaptam a fejemre a kabátom kapucniját , hogy véletlenül se érjen hozzám a nap sugara ami feltűnést okozhat az embereknek akik az utcán sétálnak . De akkor mit csináljak ?? - kérdeztem magamtól mikor egy nem várt pillanatban látomásom lett vagy inkább láttam ami most történt nem rég.
Jane állt Aro és a többi nagy előtt , minden egyes szót hallottam amit mondanak de nem figyeltem minden egyes részletre csak arra , hogy jönnek még hozzá NEM SOKÁRA. Majd ezzel vissza is tértem , nem hagyhatom , hogy ide jöjjenek . Vagy azonnal beszélnek kell Cullenékkal . Miattam nem jöhetnek de akkor miért. Nem hezitáltam beültem a kocsimba és már a Cullen ház felé haladtam nem tudtam merre van de éreztem merre kell mennem . Még szerencse , hogy a kocsim ablakai sötétítettek így nem süt be a nap olyan nagyon Mikor már várost is elhagytam szólalt meg a mobilom Jane neve villogót rajta.
- Jane hol vagy ?- kérdeztem tőle hallottam ahogy a szél süvít a füle mellet.
- Nem sokára a Cullen háznál Sajnálom Bella !- mondta és ezzel le is tettem. NEM ! Kiabáltam magamba oda bent és még jobban nyomtam a gáz. Mikor egy földes útra kanyarodtam és onnan még két perc volt mire egy nagy ház előtt parkoltam le , nem gondoltam , hogy illedelmesen fogok betoppanni úgy is érzik , hogy itt vagyok és én is érzem , hogy Jane itt van de csak ő ! Kiszálltam és már a bejárati ajtóban álltam amit egy másodperc alatt ki is nyílt . És az a szőke orvos állt előttem.
- Elnézést .- mondtam és a szoba másik végén álló Jane felé igyekeztem aki fel emelt kézzel hátrált.
- Nyugodj meg kérlek Bella ...ne néz így rám Bella rémisztő vagy ilyenkor ...- még mindig hátrált addig amit a mögötte lévő zongorának nem ütközőt , amit olyan távolba értem , hogy csak mi ketten legyünk rögön fel húztam a pajzsom körülöttünk , hogy most ne hallják azt amit mondani fogok.
- Miért jön ide Aro Jane ?- szögeztem neki a kérdést. .Mikor már az orra előtt álltam . Ilyenkor igen jobb ha félsz tőlem . Nem tudom miért de nem tudtam tartani a pajzsom és lehűlt amitől minden egyes mondat amit kimondtuk halhatóvá vállt a szobában lévő vámpírok számára.
- Kérlek nyugodj meg elsőként és menj már hátrébb mert félek tőled ilyenkor .- tettem ami kért és hátrébb léptem két lépést így adtam neki egy kis teret.
- Tessék .- mondtam de még mindig a szemébe néztem .
- Én csak annyit tudok amit neked küldtem mikor már ide tartottam

- Akkor mond el megint mert Jane én csak egy dologra emlékszek még pedig arra , hogy ide jönnek . De miért ez érdekel engem mit akar itt Aro ?- higgadt akartam maradni .
- Tessék ide jön a Volturi !?- kiáltott fel Alice .
- Öhmm... Alice kérlek most inkább ne..- mutatta Jane neki.
- JANE !! - már kezdtem megint  ideges lenni .
- Oké oké . - vett egy mély levegőt-  Aro mint még soha mióta elmentél tőlünk kiborult . De nem tudjuk miért egyik percről a másikra jött az egész. Annyit tudok , hogy mielőtt kitört mint egy vulkán egy szőke hajú nővel beszélt. Aki nagyon nem jót mondhatott neki mert mikor behívatott magához megparancsolta , hogy azonnal jöjjek ide a Cullen családhoz és térképezzem fel a helyzetet . Az volt még a másik fura dolog , hogy csak én jöttem és nem küldte velem együtt a két idétlen barmot. Demetrit és Félixet pedig azt hittem , hogy őket soha nem hagyja ki ilyenből. Na mindegy ...Mikor kiléptem az ajtón akkor hallottam meg miért is kell ide jönnöm Aro holnap után hajnapban  érkezik és meg akarja ölni a Vérfarkasokat.
- Azt nem hagyom …
- De mit tudsz tenni Bella ő Aro !- szólalt meg Carlise .
- Megölőm nincs más amit tenni tudok .- fordultam vele szembe és a szembe mondtam , amitől a döbbenet nagyobb lett a szemébe de nem annyira mint az ijedség.
- MI ? Nem ő öl meg téged előbb azt nem hagyom .- tört ki Edward ami kicsit furán hangzott de élveztem .
- Köszönöm . De itt egyvalaki hal meg és az Aro ha nem hagyja őket békén . Nem hagyom , hogy tönkre tegye Aro az életemet most megakarja ölni a Vérfarkasokat de miért azért mert élnek , vagy mert azért mert ősi ellenségünk . De ez nem igaz csak meg kéne ismerni őket. Emlékezzetek mit tettem veletek mikor megakartátok ölni Jaket ő és a farkasok tartoznak a családomba . Egy félvérvámpír vagyok akinek tudja élnek -e egyáltalán a szüleim . Nem tudom, hogy hívhatok -e még az életembe anyának valakit vagy apának akiknek az életemet köszönhetem . Nem volt másom csak saját magam úgy nőttem fel amennyire csak lehet . Mindenhol kerestem őket még Arohoz is elmentem , hogy segítsen nekem meg találni a szüleimet és Rose-t de nem találta őket. Vagy csak nekem mondta azt , hogy meghaltak ,hogy megszerezzen engem a kis csapatába . De nem éreztem , hogy nekem ott van helyem én érzem , hogy valahol nekem is van egy Esmém és Carlislem mint nektek . Érezni szeretném az anyai ölelést és az apai puszit a szeretetüket . Igaz , hogy Charlie apám helyet apám de ő egy ember őt bármikor elveszíthetem és abba bele halnék de nem akadályozhatom meg , hogy ne halljon meg . Ilyen szörnyeteggé meg nem változtatóm őt azt a kint nem érezheti át amit ilyenkor szoktak . Soha nem fogom hagyni , ha egyszer elveszítem úgy veszítsem el mint egy normális apát. Amíg öreg nem lesz … Nektek mázlitok van nektek itt van a két személy aki teljes szívükből szeretnek titeket és ezt ne is engedjétek el soha . Azt hittem soha nem találok egy ilyen családot ahova ha csak almaiba is de tartozhatok . Nem engedem , hogy nektek vagy épp nekik bajuk essen . Tudom , hogy nem vagyok úgy mond olyan erős mint amilyennek most látszom , de képes vagyok tönkre tenni . Van majdnem két napom , hogy erősebb legyek és mindent meg teszek mert nem hagyom , hogy vége legyen ennek ami csak most találtam meg . - a szembe összegyűlt könnyek nem bírták már tovább az oda bent . Utat törtek maguknak és záporozva csorogtak végig az arcomon .
- Ohh... Bella ..- jött oda Esme és ölelt magához, mint egy anya akire nagy szükségem lett volna eddig.
- Nekem miért nincs ilyen anyám aki olyan mint egy angyal és aki minden egyes ölelésében vagy szavában a szeretett benne van . -  arcomat erősen Esme nyakába túrtam érezni akartam azt az anyai szeretett amit soha eddig nem kaptam meg senkitől sem .
- Bella néz rám !- mondta majd két keze közé fogta az arcom Esme . - Ez itt most már a te családod is … nem tudom miért érzem úgy de olyan vagy nekem mint a saját lányom . Mi szeretettel fordulunk feléd amit örülnénk ha elfogadnál . - mosolygót a szemebe . De mielőtt bármit is mondhattam volna , az agyamban fekete köd lett és a földre zuhantam . Nem tudom mi volt ez . De ahogy a köd halványult mint ha egy film lett volna amit az agyam levet itt nekem . Egy szobába voltam én és rajtam kívül két személy az arcukat nem igazán láttam , de azt igen , hogy a nő terhes és éppen szül . Az előtte álló férfi aki vámpír volt … nem hallottam semmi hangos mintha egy néma film lett volna csak a képet láttam magam ellőtt. Ahogy a férfi kezében egy kis lányt szorongat . Majd le teszi és a nőhöz rohant akinek megharapja a nyakát és itt egy nagy kép kocka szakadás majd egy másik szobába termettem ahol megint a két személy volt és most már a kis lány is . Láttam a csöppség arcát a szeme olyan volt mint az enyém az arca is …  Fel néztem a két személyre akinek az arcát már tisztán láttam előttem Carlisle és  Esme voltak akinek a kezébe a kis lány volt. Mosoly volt az arcukon nagy mosoly . Majd az eddig nem hallott hangot is meg hallottam de csak egy mondatott.
- Isten hozott Isabella Maria Cullen .- mondta Esme nagy mosollyal majd meg puszilta a lány homlokát. De ez az én nevem volt csak nem Cullen hanem Swan . De mi nem értek én itt semmit.
Megint egy képszakadás és egy másik jelent jött . Mikor Esme kezéből Aro kirángatja a kislányt és elmegy vele .  

           

Esme szemszög .
        

Bella a karjaimba eset össze. Carlisle azonnal jött és fel vette majd az emeleten Edward szobájában az ágyra fektette. Nem tudom miért de amit Bella mondott az olyan volt mintha én rá találtam volna a lányomra. Én se tudom , hogy a mi lányunk él -e egyáltalán még vagy végleg elveszítettem . Kerestük őt ami után Aro volt az aki elvette tőlünk de sehol sem találtuk még a mai napig csak őt keresem de sehol sem találom . Megörülök ezért is fogadtam „örökbe „ a gyerekeket , hogy legyen kik feledte gondoskodnom , hogy legyen kiket szeretnem . De nem hagyom fel a keresést tudom , hogy Carlisle már  fel adtam de én nem fogom. Ő ami lányunk és én meg fogom találni . Még a neve is hasonlít Belláéra . Csak , hogy neki Cullan a neve és nem Swan . De én emlékszem a kislányom gyerek arcára és ha hazudnék is magamnak ő olyan mint Bella .
- Ő az én lányom !- mondta amint megálltam az ágy mellett.
- Tessék ?- nézet fel rám Szerelmem .
- Ő a mi lányunk …. néz rá az arca a szeme a neve ...csak egy ilyen lány van és ő csak a milyen . Nem hagyom , hogy elmenjen ...megtaláltuk és nem hagyhatjuk , hogy itt hagyom minket. -mondtam . Ha tudtam volna sírni biztos , hogy sírva rogytam volna Bella mellé a földre.
- Szívem ….- állt elém Szerelmem .- Miből gondolod , hogy a mi lányunk ő lehet, hogy a mi Bellánk már nem él .
- NEM !- ezt hallani sem akartam . - Ő az én lányom én tudom , higgy nekem .
- Apa , higgy anyának érzem anya érzéseit és ennyire még soha nem hitt semmiben sem . - szólalt meg Jasper.
- Így van … majdnem 90 évig kerestem őt és most meg találtam legalább hidd el , hogy én tudom , hogy ő a mi félvér lányunk akit Aro elvett tőlünk . Kérlek .- néztem a szemébe mire Bella mint egy sebesen repülő kolibri már a falnál és teremd és könnyes szemmel nézet ránk . Csak úgy kapkodta a levegőt , nem tudom mi történ vele oda bent.
- Bella kicsim jól vagy ?- lépetem el Szerelmemtől és haladtam a lányom felé.
- Ne !- sikította én meg megtorpantam . -  Ember voltál mikor teherbe estél? - tette fel a kérdést .
- Igen . - nem hazudhattam neki .
- Mi történt a lányoddal amikor megszületett ?- zihálta a kérdést. Mikor Carlise is mellém lépet és meg fogta a kezem szemébe néztem majd vissza Bellára aki már ha tudta volna át kaparta volna magát a falon
- El vette tőlem Aro ...- neki ennyi elég volt ahogy láttam . Nem fogtam fel ami történ de annyit igen , hogy egy nagyobb súly zúdult ránk
- Anya , apa ….- sírva mondta ki ezt a két kicsi szót. Ami nekem elég volt , hogy megerősítse azt amit tudtam . Ő a mi lányunk és meg találtuk .
- Kislányom …