Novella

Sziasztok .
Ma jött egy kosza gondolatom és írtam egy novellát . És mivel pár akik mér olvasták azt  mondták , hogy jó ezért úgy gondoltam megosztom veletek is . Örülnék ha elmondanátok milyen lett , kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Hát jó olvasást Pusz . Bonnie.

Kis barátra lelni.

Hófehér ruhámba ami csak a térdemig ért , meleg papucsomba végig csoszogtam a fényes parkettán , egyenesen a kis öreg évszázadok óta őrizgetett fehér fotelhoz. Leültem a vattacukor  puha fotelbe , lábamról ledobtam a kis fehér papucsot és térdeimet  feltettem .
Oda kint az ősz csöndes éjszakája tombol. A hold lágy fénye világította be az erdő , olyan volt mint egy apró fénysugár. Néhol erősebben világított máshol meg csak épp , hogy árnyékot vette az avarlak . A fák kopaszon táncoltak a szél játékában , a levelek mint hópihék egyesével szálltak le a földre. Azzal barnába és narancssárgába borítva a füvet, ami már nem zölden pompázót mint  egy hónappal ezelőtt hamar át vette az ősz jellegzetes sárgásan fakó színét. Minden olyan volt mint egy régi festményen . A  erdő állatai hol elő jöttek , hogy megcsodálják a változást , hol elbújtak a hideg szél elől. Ez az éjszak majdnem olyan volt mint , mikor egy barátra leltem .
Az eső halkan kopogót akkor este az ablakon , a fák lázas táncba kezdtek az erőbe . Csak a kályha fénye világította be a kis szóba részeit. Oda kint minden olyan volt mintha egy nagy harc dúlna , az eső és a szél között. A levelek amik eddig szépen beterítették az avart , most mint egy gyerek had repkednek a levegőben .
Hangos csattanára , robajra kaptam fel a fejem . A szívem a torkomba dobogott , a zaj a padlásról jött. Remegő térdekkel álltam fel és indultam  meg a nagy hófehér ajtó felé, aminek arany színű mintázata csak úgy szikrázott a kályha apró fényébe . Pár apró méter választott el az ajtó arany kilincstől , de még mielőtt meg foghattam volna , fel kaptam a sarokban heverő esernyőt. Amit még a nagymamámtól kapta. Meg esküdtem neki , hogy vigyázni fogok rá , hiszen az egyetlen egy emlékem ami tőle maradt. Jobb kezembe szorítottam a tárgyat , még bal kezemmel lenyomta a kilincset és az ajtó hangos reccsenéssel kinyílt . És a szemem elé tárult a folyosó sötét fénye. A hold fény egy sávban sütött be a sötét folyosóra . Lélegzetem szakadozva tört fel a torkomból  nagy erő kellet , hogy ne sikítsak  fel ahogy egy hangos koppanás csapta meg a fülemet.
Lassan mint egy támadó vadállat mértem fel a terepet és indultam el óvatos léptekkel . A lábam alatti parketta recsegve ropogva adta meg magát és ezzel elárulta , hogy én közeledek. Már csak egy méter hiányzott , hogy én az öreg rozoga ajtóhoz érjek és kinyissam azt. Kezem ami a magasba volt és teljes erőmmel szorítottam az esernyőt , ami már túl öreg volt egy ilyen kalandhoz . Feketeség vett körbe amint az ajtó elé értem . Félelem uralkodott el a testem mindegy egyes részén, de már nem volt időm meg hátrálna , ha idáig eljutottam akkor már nem hátrálhatok meg és futhatok el mint egy védtelen őzgida akit üldöz a vadász. Egyik kezemmel elengedtem az esernyőt amibe abban a percben a vér utat tört magának és vissza áramlott. Zsibbadó kézzel markoltam meg az öreg rozsdás ajtó kilincset aminek régi alakját mér rég elnyelte a kosz .Az ajtó mint egy nagy csattanás nyílt ki és elém tárta az újabb sötét csendet , egy kanyargó kis lépcsőt rejtett a sötét mélyén. Óvatos léptekkel , lépkedtem az egyre vékonyodó lépcsőfokokon még el nem értem egy újabb ajtóhoz . Ami félig nyitva állt. Egy perc alatt a szél kicsapta előttem az ajtót én meg sikítva dőltem a falnak .
Csak a szél süvítése és az én reked levegő vételem hallatszott , majd egy apró madár csicsergés. Egy esetlen  kis kék madár feküdt a koszos padlón , a falakon pók hálok lógtak amikben kicsi álmot aludtak gazdájuk. Mint ha hinta székben aludnának a szél úgy reptette a kis fehér hallóval szőtt otthonukat.
Beléptem és a kis kék madárhoz siettem aki hangos , segély kiáltással feküd a padlón . Kicsi arcán rémület látszott amint letérdeltem mellé és kezembe vettem . Kis kék szárnya ami egy görcsös ívet formált . Apró kis mozdulattal fogtam meg , de ezzel fájdalmat okoztam neki. Szomorúan engedtem el a kis madár szárnyát , amin a világos kék mindenen árnyalata fel tűnt. Gyönyörű kis színjáték lehet a napfényben , ahogy a kék minden árnyalata össze mosódik , mint egy festmény festője játszana  színekkel.
Az eddig a kezembe tartót esernyő , a koszos padlóra zuhant .
Ugyan ez a kis kék madár most is itt volt velem . Az ablak előtt repkedett és nézte ahogy kint a szél még mindig játékosan játszik a fák ágyával . Ahogy a hold megmutatja kerek alakját , ahogy az erdő állatai álomba merülnek . Ahogy az avar alatt az apró kis lények élik kis életüket. Bele bújtam kis fehér papucsomba , az ablakhoz sétáltam és egyik karomat kinyújtottam amire az én kis kék madaram óvatosan leszállt. Soha nem értettem az állatok nyelvén de őt mintha megértettem volna . Óvatosan megsimogattam , majd csöndben tovább szemléltem az ősz titokzatos éjszakáját…