Egy törött szív egy új élet. ~ Negyedik fejezet .

Sziasztok! 
Nem lett valami hosszú de mivel ma nem leszek itthon és holnap barátnőimmel megyek el így nem tudnám megírni de remélem utána már hosszabbat tudok nektek hozni.
Köszönöm az előző fejezethez a sok-sok pipát és azt az egyik komit is nagyon szépen köszönöm . Remélem most már meg lesz a 3-rom komi Nem szabok feltételt csak örülnék neki.
De a pipáknak is . Na jó olvasást Puszi M.

Nem segítek sajnálom nem meg!
Carlisle szemszöge . 

- Kislányom ..- Esme olyan áhítattal mondta ki ezt a szót , én még elhinni se tudtam ezt az egészet. De azt tudtam , hogy ha Esme és most már Bella is ezt mondta akkor hinnem kell. Olyan szorosan öleltem magamhoz Bellát amennyire csak tudtam . Majd elengedtem és egy lépéssel hátráltam , hogy láthassam azt a két személyt akik az életem értelmei . Esme csillogó szemmel nézet lányunkra akinek halvány mosoly volt sírós arcán . Neki is a szem úgy csillogót mint ha egy fényes üveg lenne. És igaza volt feleségemnek Bellának az arca ugyan az mint azé a lányé akit Aro elszakított tőlük.
- Én...azt hittem ti már meghaltatok.- mondta ki nehezen Bella a szája és a hangja mereget .
- Mi is kicsim , de most már csak az számít , hogy itt vagyunk együtt és nem érdekel semmi más minket. - mondta Esme .
- Ez igaz . De én ennyivel nem tudom lezárni … Aro ezt még nagyon megbánja .- ezzel Bella kámforrá várt a szobába . Éreztük , hogy a nappaliba van Jannel ezért mi is utánuk mentünk , Bella most higgadtan akart Janel beszélni .
- Sajnálom , hogy az előbb olyan voltam mint egy élő vulkán. De ismersz már elégé .- mosolygót Janere aki csak megölelte majd újra a szemébe nézet. - Upsz még el nem felejtem … köszi a képélességed .- mondta Bella mire Jane arcán egy csöppnyi düh és meglepődés suhant át majd el is tűnt.- Majd vissza jön nézet ránk .- mosolyogva .
- Biztos vagy benne ?- kérdezte Jasper .
- Nem . - igazat mondott – De ha nem ma akkor Aroval jön vissza , neki csak feltérképezni kellet mi van itt . Ismerem Janet a barátom és ha kell hamis képeket mutat Aronak mikor meg fogja a kezét. Ezt itt nem fogja elárulni , viszont én most nem lennék képes elmondani ezt a farkasoknak .Arra kérlek titeket , hogy menjetek el és mondjátok el ti .
- Elmegyünk kicsim .- léptem mellé – De szólj nekik , hogy békével megyünk és nem harcolni szeretnénk . Ősi ellenségek vagyunk és azt fogják hinni , hogy támadni szeretnénk .
- Meg teszem , de ne Charlisehoz menjetek . Felhívom Jaket aki La Pushban össze gyűjt mindenkit és ott beszéljétek meg . Nem kell sietni én el leszek addig itt egyedül . - már vette is elő a telefonját és fordított nekünk hátat . Nem hallottunk semmit  beszélgetésből csak annyit , hogy Bella szája mozog és , hogy a kezével hadonászik .
- Én itthon maradok Bellávak .- mondta Edward mielőtt még ki mondhattam volna hangosan is ezt az egészet.
- Köszönöm fiam .
- Rendben … várnak titeket ..de arra kérnek kocsival menjetek- mondta Bella .
- Oké. Akkor gyerünk irány farkas tanya .- nem épp lelkes volt Rose.
- Rose!- Bella szigorúan nézet barátnőjére.
- Most mi van … rám ne néz így Bells !- ezzel kiviharzott a kocsiba .
- Hülye.- kiabálta utána Bella mosolyogva .
- Ohh … fő hülye..- Rose is épp így tett két kiabáló lány.
- Nem kiabál senki .- szólt meg Esme mire Bellának a levegő bent maradt.
- Bocsánat .- hajtott le a fejét.
- Semmi baj . Ez már itt megszokott. Sietünk akkor. Edward itthon marad veled kicsim. Szia .- csókolta homlokon majd ő is család után ment.
- Kérlek … Emmett ne ugorjon nekik .- nézet rám boci szemekkel Bella.
- Nem fog .- mosolyogtam majd én is homlokon csókoltam és beültem a kocsiba .

           

Edward szemszöge .  

           

Ahogy elmentek mi maradtunk csak ketten a házba. Bella lassított felvételben leült a kanapéra és felhúzta két térdét majd rá helyezte a fejt és így ült a kanapén . Nem tudom de mióta megláttam olyan volt mintha egy évszázada csak ő rá vártam volna  és , hogy most kiderült , hogy Esme és Carlisle eltűnt lány még jobban úgy érzem ő nagyon fontos nekem . Olyan érzésem mint eddig még soha . Ismerem két napja és szerelmes lettem bele?- kérdeztem magamtól amint helyett foglaltam mellette . Meg s mozdult ahogy leültem mellé csak úgy ült. Én nem lehetek szerelmes egy ilyen lányba ő nem is érez irántam semmit . Hiszen nem vagyok olyan jó neki. Ő meg túl tökéletes hozzám . A csóki barna haja az arany színű szemem ami elvarázsol ahogy bele nézek, vagy épp a csodálatos arca aminél szebb nincs is. Olyan gyönyörű !
- Bella .- halkan mondtam  ki a nevét de meghallotta mert lassan rám emelte a szemét.
- Hmm?- halványan elmosolyodott.
- Most mi teszel?- kérdeztem , de nem is ezt akartam meg kérdezni .
- Harcolok Aro ellen . - jelentette ki majd felállt és villám gyorsan már az udvaron állt. Követtem őt és megálltam mögötte egy méterre.
- Őt nem lehet legyőzni … ő fog téged megölni .- én azt meg nem hagyom .
- Egy próbát meg ér. Az élet nem csupa győzelem .- fordult meg és most olyan közel lettünk egymáshoz amitől a szíve olyan gyorsan kezdet el dobogni , hogy azt hittem kiszakad a helyéről. - Segíts nekem gyakorolni ?- kérte , ezen most mélyen elgondolkodtam .
- Nem is tudom..- vakartam meg a fejem. Nem hiszem , hogy képes lennék vele gyakorolni . De nem tudok ellen állni neki. - Oké. - ez egy olyan nem biztos oké volt.
- Köszönöm . De ne légy kedves.- mosolyogva lépet hátrébb majd támadó állásba állt . Én is tettem ahogy ő majd már csak annyit láttam , hogy Bella teljes erejéből nekem rohant , nekem meg az agyam mint egy gyors futónál át kapcsolt a rossz oldalra. Ilyenkor se gondolkodni nem tudok se ésszerűen cselekedni .
- Ááá.- egy hangos sikításra tűnt el a piros köd a fejemből és lettem újra saját magam . Azonnal Bellát kezdtem el keresni a szememmel aki egy fa alól próbált meg kimászni , a pólója felszakadt ami alatt egy kisebb seb volt. A vér szaga meg csapta az orrom és a düh áramlót el rajtam .
- Jól vagy ?- fejemet elfordítottam róla mikor oda ért mellém és úgy sziszegtem a fogam közül. Dühös voltam magamra nagyon .
- Persze miért ne lennék ?- kérdezte .
- A hasad !- csaptam fel hangosan majd rá nézetem amitől egy métert ijedten ugrott hátra majd a hasára nézet. Nekem itt ennyi elég volt mérgesen mentem fel a szobámba és csaptam magamra az ajtót. Tudtam , hogy nem lett volna szabad segítenem neki. Nem vagyok képes ilyenkor ésszerű lenni csak a cél pont van előttem aki ilyenkor az is lehet akit soha életemben nem tudnék bántani de meg tettem . Mérges voltam magamra mert egy hülye vagyok. Oda sétáltam az ablakomhoz és neki dőltem a falnak . Hallottam ahogy az ajtó kinyílik és becsukódik majd halk léptem és Bella megállt mögöttem . Tudtam , hogy csak ő lehet mert nem hallom a gondoltait és nincs is itthon rajtunk kívül senki sem .
- Edward mi baj ?- kérdezte lágy hangon .
- Az , hogy én nem fogok neked segíteni Bella ne haragudj. - kerültem ki és ültem le az ágyamra.
- De miért? Ha ezért a kis karcolásért vagy ennyire kiborulva akkor nyugodj meg mert ez semmiség. Még nem is éreztem . - ült le mellém és egymás szemébe néztünk.
- Nem csak azért.- mondtam .
- Hanem ? Nekem elmondhatod .
- Én... nem tudom ésszerűen gondolkodni , ha harcról van szó. Ilyenkor ellepi az agyam a piros köd és csak a ellenségnek tekintelek . Meg is ölhettelek volna Bella mert nem tudom mit tettem . Semmire nem emlékszem , csak a sikításodra lettem megint önmagam . Én nem segíthetek neked , rajtam kívül még ott van Jasper és Emmett aki sokkal jobban tudnak harcolni .- hajtottam le a fejem.
- Értem . - suttogta – De mitől félsz ?
- Attól , hogy megölhetlek … azt meg nem bírnám ki . Nekem fontos vagy .- ezt még nem mondtam ki . De mikor fel néztem rá nem tűnt nagyon meglepődve . Azt vettem észre , hogy egyre csak közelebb és közelebb hajolok hozzá majd ajkaim ….