1. fejezet.

Na meghoztam az első fejezete az új történetemben remélem jó lett. Pusz Melii        

                      Bella szemszöge

Semmi nem olyan, mint három héttel ezelőtt. Azt hittem, ha ide jövök apámhoz Froks-ba akkor sikerül talpra állnom. De ez nem így lett , sehogy nem megy elfelejtenem azt a napot, amikor anyám kezeim között hallt meg. Még segíteni se tudtam rajta, csak néztem ahogy szenved...nagyon segíteni akartam neki de még magamon se tudtam. Aznap minden olyan gyorsan történt. Még most se tudom felfogni. Minden részletre emlékszem kristálytisztán de, csak ha eszembe jut, síró görcsöt kapok. Ebben a három hétbe is csak sírtam, mióta kijöttem a kórházból, ahol legalább egy hétig feküdtem a lövés miatt amit kaptam. Nem tudtam tovább L.A-ben maradni ezért jöttem ide Charliehoz. Itt vagyok már két hete de még a szobámból se mozdultam ki, nemhogy a levegőre. Senkivel, de senkivel nem akartam beszélni még orvosoz se mentem el... De ez nem is érdekelt csak anyám képe lebeg a szemem előtt. Amikor mosolyog rám aztán, ahogy a földön fekszik és szenved... Ami aznap történt mindig bennem marad...

***
- Anya! - kiabáltam a szobámból.
- Bella mondtam, hogy ne fentről kiabálj! - dünnyögte anyám,
- Tudom és bocsi. - odaosontam a háta mögé majd jó szorosan megöleltem - Megyünk?- kérdeztem.
- Hova is?- nézett rám kíváncsian.
- Anyu! Megígérted, hogy elmegyünk vásárolni ma... Csak mi ketten - néztem rá mérgesen
- Ohh ... ne haragudj elfelejtettem. - nézett boci szemekkel, ami ebben a családban öröklődő és mindig bejön, ha valamit el szeretnék tusolni vagy sajnálunk, vagy éppen nagyon szeretnénk..
- Oké!- mosolyodtam el
- Megyünk !! De előtte a bankba is be kell mennünk, elintézni valamit. Oké? – kérdezte.
- Rendben!- Mondtam, majd felkaptam a kabátomat és már indulásra készen álltam. Anyu is felöltözött, és már mentünk is a kocsinkhoz.. Sajnos nekem nem vettünk kocsit, de anyuval együtt használjuk felváltva .. a mi kis Audinkat még én választottam. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen jó kocsit tudtam választani igaz amilyen kocsit én szerettem volna anya abba nem egyezett bele, pedig nagyon szép kocsi a Dodge Chargere. Mindig is szerettem volna egy ilyet, de mivel nem lehetett így maradtam inkább az Audinál.
Anyával a bank felé vettük az irányt kb. úgy tizenöt perc múlva már ott is voltunk. Kiszálltunk és besétáltunk a nagy épületbe, ahogy beléptünk észrevettem milyen sok ember van ott. Beálltunk abba a sorba ahol valamilyen kártyával való dolgot lehet elintézni.
- Bells? Figyelsz?- hallottam anyám hangját, úgy látszik kicsit elbambultam.
- Ja, igen bocsika!!- mosolyogtam - Mi a baj ?- kérdeztem, de ekkor berohantak páran az ajtón pisztollyal a kezükbe .
- Mindenki figyeljen ide! - szólat meg az egyik. Megfagyott bennem a vér főleg, hogy mi voltunk hozzájuk a legközelebb. Nagyon megijedtem így anyához közelebb léptem, de ezt észre vette az egyik így meg ragadta a kezemet és magához húzott, a pisztolyt meg egyenesen a hasamhoz tartotta.
- Csönd legyen! - suttogta a fülembe. Olyan hideg volt a hangja, de nem csak a hangja az ember maga is nagyon hideg volt, mint aki most jött ki egy méhütőből.
- Kérem, engedje el!- hallottam anyám hangját, ahogy kérleli a fickót aki fogva tart. - Kérem!!- mondta, majd megindult felénk.
- Neee!!- kiáltottam.
- Mondtam, hogy csönd! Mi van már? Összeszedtétek? - kérdezte
- Majdnem! - kiáltotta a másik. Aki épp a pénzt szedte össze.
- Kérem! - kérlelte anyám megint.
- Kérem, engedjen el! - most már kértem én is, de helyette a szorítása erősebb lett, amit már nem bírtam így vergődni kezdtem a kezei között.
- Kérem, engedjen el, ez fáj!!!!- kiabáltam, de nem engedett.
- Nyughass mert lelőlek... - ordította
- Ne kérem, ne tegye !!!- kiáltotta anyám majd futni kezdett felém, amit nem kellet volna. Mert csak azt láttam , hogy összeesik és a nagy durranás. Anyám a padló feküdt körülötte vérrel.
- Neeeeee!! - sikítottam majd valahogy kiküzdöttem magam a szorításából, de éreztem hasamban egy nyomást, rögtön oda néztem, láttam ahogy piros folt lesz a pólómon ebből sejtettem, hogy engem is meglőtt. Össze estem anyám mellett a padlón meg fogtam a kezét .Láttam ahogy valaki felé hajol a szemei pirosak voltak  majd azt mondja.
- Mondtam, hogy maradj nyugton! Nem? - majd bele szívott a levegőbe és folyatta. - Hmmm .. de finom itt valaki ... kár , hogy most nem lehet, de még megtalállak..- gonosz fél mosoly szállt az arcára majd eltűnt gyorsan a másikkal együtt. Hallottam, ahogy körülöttünk mindenki sikoltozva jött oda hoznák. Nagy nehezen feltérdeltem anyám fejét a lábamra tettem.
- Anya maradj velem!- sírtam, ahogy a fejét simogattam - Kérlek, anya szükségem van rád! - kérleltem
- Bells..- mondta halkan anyám
- Igen itt vagyok! Maradj velem anyu kérlek!!!
- Bells szeretlek!- mondta majd a szemei lecsukódtak és mind örökre elveszítettem. Sírtam,de nem szólt, és nem reagált arra amit mondok neki semmire se ... ahogy a  mentősök is oda értek rögtön anyámat és engem kezdtek ellátni, de ahogy anyám mellé álltak és meg próbálták újjá éleszteni, de nem sok sikerrel a szíve fel adta a szolgálatot.
Jött felém a mentős  de én már nem nagyon tudtam, hogy hol voltam. Mondták nekem, hogy sok vért veszítettem.
Megállt előttem, mélyen a szemembe nézet majd csak ezt mondta nekem.
- Sajnálom, de nem tudtok meg menteni a lövés súlyosan sértette a szívét. - mondta a mentős amit már nem tudtam elviselni ... a szemeim lecsukódtam és a mélység elnyelt.

***

- Bella kicsim? - hallottam apám hangját fülem mellet. Nem tudtam, hogy mikor jött be, nem hallottam semmit teljesen a felidézett képsorok jártak az agyamba. Lassan szembe fordultam apámmal.
- Kicsim jól vagy?- kérdezte
- Igen!- válaszoltam szomorún.
- Bella kérnem kell tőled valamit. - vette egy nagy levegőt majd folytatta. - Tudom, hogy nehéz nekem is nehéz, de ez így nem mehet, tovább két hete csak a szobádba vagy bezárkózva nem beszélsz senkivel, még a levegőre sem mész ki. Bella tudom, hogy kell idő, de talán az is kéne, hogy végre emberek között legyél és egy orvos is lássa végre a sebedet. Ezért ma elmész és beiratkozol a Forksi Gimibe , majd Dr. Cullenhez is elmész ő az itteni legjobb orvos. Oké?- mondta apám. Amibe igaza is volt, de még nem lettem volna rá képes. Nehezen felültem az ágyon majd apám szemébe néztem.
- Oké! De még kell egy-két nap apa! Beiratkozom, de ezen a héten nem megyek be, még nem állok készen rá. - mondtam neki.
- Rendben Bells. Nekem ez is megfelel csak arra kérlek még, hogy sétálj. Menj el valahova ne legyél ma ide bent. És az orvos már hívtam, vár téged .
- Jó apa!- kényszerített  mosolyt tettem számra.
- Szeretlek kicsim!- ölelt meg apám, majd a fülébe suttogtam.
- Én is, de nagyon hiányzik!- mondtam.
- Nekem is, de túl foglyuk tenni magunkat rajta, együtt menni fog!- mondta majd kisétált. - Elmentem dolgozni Bells majd este jövök!- kiáltotta vissza a lépcsőről.
- Oké. - mondtam majd felkeltem és a fürdőszoba  felé vettem az irányt. Nem sok kedvem volt ehhez, amit megígértem apámnak de ha neki ez jól esik akkor megteszem.

Renee és Bella Audia

Bella kocsia amiről álmodik egy Doge Charger

Bella kabátja .