7. fejezet.

Edward szemszöge:

Reggel kilencig feküdtem Bella mellett. Egész este őt figyeltem hátha megint rátör a sírás, meg a remegés. Nem is tudom, hányszor nyugtattam meg az éjszaka, és szerencsémre sikerült is. De elég nehéz volt, mindig csak sikított és sírt. Megpróbáltam felkelteni, de nem ébredt fel. Mikor már láttam, hogy minden rendben lassan kikeltem és elindultam lefelé a családhoz.
Mindenki a nappaliban ült, vagyis nem mindenki, mert Alice és Rosalie nem volt sehol. Nem is érdekelt, igazából csak Bella járt a fejembe, hogy mi történt az éjszaka mit álmodott, hogy sírt és reszketett miatta. Ki kell derítenem, hogy mi történt vele.
- Edward fiam? - szólt Carlisle az ő hangjára néztem fel a gondolkodásomból.
- Igen? - kérdeztem miközben felé néztem.
- Bella jobban van? Egyáltalán mi történt az éjszaka? – kérdezte.
- Fogalmam sincs. De alszik még. - mondtam - egyszerűen elkezdett remegni és sírni, na meg sikítani, de csak annyit hogy Ne! Aztán abba hagyta, amikor megvigasztaltam, de nem kelt fel. Ez volt legalább négyszer, ha nem többször. Fogalmam sincs, hogy mi történt. - mondtam lesütött szemekkel.
- Sajnálom Bellát!- mondta Emse.
- Én is!- mondtuk egyszerre Jazzel.
- Amúgy Rose és Alice?- kérdeztem.
- Elmentek vásárolni. - forgatta a szemét Emmett. - tudod milyenek  - mosolygott. Mosolyognom kellett nekem is ezen. Mert Emmettnek pontosan igaza volt.
Lent maradtam, a többiekkel vártuk, hogy a lányok megjöjjenek és, hogy Bella is felébredjen. De ő csak nem kelt fel, már egy óra volt, amikor úgy döntöttem fel megyek is meg nézem, mi van vele. Halkan nyitottam ki az ajtót, és amikor benéztem Bella még mindig aludt. Visszazártam az ajtót és egy nagy sóhajjal mentem le. Ahol már a lányok is ott voltam egy halom szatyorral az ágyon.
- Sziasztok!- köszöntem nekik majd leültem az egyik fotelbe.
- Szia, Edward!- köszönt Rosalie.
- Hello bátyó!- vigyorgott Alice - Bella?- kérdezte.
- Alszik. - válaszoltam a kérdésére ő meg nyitott szájjal állt.
- Még mindig, hiszen már egy óra is elmúlt!- mondta döbbenten.
- Nekem mondod?! - néztem rá. Majd egyszer csak meg állt és a tekintete üres volt ilyenkor tudtuk, hogy most lát valamit. Majd én is meg láttam, hogy Bella tíz percen belül fel fog kelni. Nagy mosollyal a számon rohantam fel az emeletre. Meg sem, várva, hogy Alice mondjon valamit. Bementem és leültem ugyanoda, ahol feküdtem egész este. Majd Alice jelent meg az ajtóba a kezében egy ruhával és egy pár cipővel. Letette az ágy szélére.
- Mond meg Bellának, hogy vegye fel ezt. - majd ki ment amint be fejezte a mondatot.
Én csak ültem és vártam, hogy fel kelljen nem is tudom, hogy mért vagyok ennyire izgatott, hiszen ő csak Bella. Várjunk, csak mivan, ha én Szerelmes lennék Bellába? Töprengtem el ezen miközben meg mozdult a mellettem fekvő angyal. Akinek a mosolya a legszebb a szeme a legbarnább, akinek az arca a legédesebb mindenkinél.

Bella szemszöge:

Amint ki nyitottam a szemem rögtön vissza is csuktam a nap a szemembe sütött. A párnát a fejemre húztam és hasra fordultam, amikor halottam, hogy valaki mellettem kuncog.
- Hány óra? - kérdeztem Edwardtól, tudtam, hogy csak ő lehet itt.
- Egy óra múlt. - mondta én meg meglepetten hallottam.
- Jézusom. Eddig aludtam. – mondtam.
- Igen már azt hittük komába estél. - mondta nevetve.
- Vicces nagyon!- nekem is nevetnem kellett vele együtt.
- Bella. Alice arra kért vedd fel ezt a ruhát. - feltápászkodtam, hogy megnézzem, milyen ruháról beszél nekem. De amint meg láttam elszörnyedve néztem Edwardra.
- Na, nem, ezt nem. - fordultam Edward felé, aki csak mosolygott. - Mond meg Alicenek, hogy nem. - ezt már a párna alatt mondtam neki.
- Azt hiszem te is meg mondhatod neki. - suttogta a párna alá, amitől rögtön kinéztem alóla.
- Itt áll mellettem ugye?!- néztem Edwardra, aki csak bólogatott egy nagy széles mosollyal a száján. - Remek - suttogtam magamnak. Majd vettem egy nagy levegőt és Alice felé fordultam, egy nagy mosolyt húztam a számra. Ő meg csak ott állt az ágy mellet és toporzékolta az egyik lábával.
- Isabella Swan ... el akarod rontani a szülinapomat, hogy nem veszed fel ezt a ruhát? - nézet rám mérgesen.
- Nem, dehogy is, de Alice ilyen ruhát… - folytattam volna, de kiviharzott a szobából. - Remek - mondtam miközben felültem és Edward felé fordultam durcása. - Ezt is elintéztem.
- Ne félj, megbékél. - mondta kedvesen
- De nem értem miért kell kiöltözni?- kérdeztem, mert igazából nem is nagyon értettem.
- Öhh...hát ez nálunk már hagyomány Alice találta ki, és minden szülinapnál ez van ... Ő öltöztet minket. - mondta Edward én meg elgondolkodtam majd egy nagy lendülettel kipattantam, de elég nagy volt, mert megtántorodtam és egy kicsit meg is szédültem. Edward mögöttem termet és megfogott mielőtt még hátra eshettem volna.
- Jól vagy? - aggódó hangon kérdezte.
- Igen. Köszönöm csak meg szédültem. - mosolyogtam rá. Majd felkaptam a ruhát, és a pipere dolgaimat. - Majd lemegyek!- mondtam neki és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Engedtem magamnak egy nagy kád meleg vizet majd belefeküdtem és egész végig csak a ruhát néztem.
- Mi mindent meg nem teszek ezért a lányért. - gondoltam  magamba.
Már - már kihűlt a víz annyi idegig feküdtem benne. Gyorsan kimásztam még mielőtt halálra fagytam volna. Bele csavartam magam egy törölközőbe és fogat mostam majd megcsináltam a hajamat. Ezzel is végeztem és már csak a ruha maradt hátra, ott álltam a ruhával szembe és csak néztem. Majd megfogtam és felvettem majd a hozzá kapott cipőt is. Mikor minden meg volt rajtam álltam a tükör előtt és néztem magam. Néztem még magamat majd összeszedtem minden holmimat és visszasétáltam Edward szobájába. Edward nem volt sehol gondolom lement. Mielőtt lementem volna meg néztem a mobilomat, láttam apámtól volt legalább tíz nem fogadott hívásom és egy sms-em amit nem rég küldőt. Megnyitottam:

Bells kicsim kérlek, hívj vissza. Nagyon sajnálom de nem tehettem mást. Kérlek szépen Bella!  

Eldobtam a telefont megint nagyon ideges lettem. Mi az, hogy nem tetette mást. Dehogynem, beszélnie kellet volna velem. Nem akartam elrontani Alice szülinapját, így inkább elindultam lefelé. Majdnem a lépcső felénél jártam, amikor eszembe jutott, hogy nincs semmi ajándékom neki. Törtem a fejem miközben mentem lefelé. Amint le értem Edwarddal találkoztam.
- Csini vagy!- mosolygott.
- Ohhh.. köszi de te is ...- mondtam, ahogy jobban végig néztem rajta egy fekete öltöny volt rajta elég jól állt neki. Még a jónál is jobban.
- Alice? – kérdeztem.
- Kint van a konyhába a többiekkel. – mondta.
- Mérges? – kérdeztem.
- Csak egy kicsit. - mondta.
- Király... - mondtam és elindultam a konyha felé amint beléptem. Alice pont velem szemben állt, de háttal a többiek meg velem szemben így mindenki mosolyogva fogadott. Oda léptem Alice mögé és a fülébe suttogtam
- Boldog szülinapot kedvenc barátnőm. - mondtam mire ő megfordult még morcos arccal, de ahogy meglátta, hogy rajtam van a ruha amit adott olyan mosoly került az arcára amitől nekem is mosolyognom kellett. Majd a nyakamba vette magát..
- Köszönöm!- ujjongott a fülembe.
- Nincs mit!- öletem meg.
- Ehjja Bella ....- mondta Emmett előttem.
- Hékás a nyál ott maradjon bent és ne nekem mond, hanem a barátnődnek ott melletted mert Ő dögösebb nálam. - mosolyogtam Rosaliera de nem mosolygott vissza.
- Mondtam már, hogy bírom ezt a csaj!- mosolygott majd meg csókolta a mellette álló Rosaliet.
- Csinos vagy Bella. - mondták a többiek.
- Köszönöm, de nem az én érdemem. - mutattam Alicere.
- Igen az enyém. - mondta egy széles mosollyal a száján. - És mit kapok ajándékba? - kérdezte körbe nézve a többieken. Én csak Edward mögé lépkedtem.
- Takarj! - mondtam neki. Ő meg úgy tett.
- De miért? – kérdezte.
- Szerinted?! - néztem föl rá.
- Ohh ...- vágott egy grimaszt majd visszafordult. Én még mindig mögötte álltam. Mindenki oda adta Alicenek az ajándékát és már csak én maradtam.
- És tőled Bells?- nézet Edward mögé. A fenébe még elbújni se tudok.
- Hogy tőlem mit kapsz..- jöttem elő Edward mögül.
- Igen tőled, ne mond, hogy semmit? - kérdezte azokkal a boci szemekkel. Most mit csináljak, hiszen nem vettem neki semmit.
- Tőlem...- vigyorogtam vettem egy nagy levegőt és feladtam - Alice sajnálom, de nem tudtam semmit venni mivel valaki nem szólt időbe. - mutattam Edwardra
- Én?- emelte magasba a kezét.
- Igen te. - néztem rá lesújtó tekintettel mire ő csak nevetett majd beugrott mit is adhatok neki. - Így tőlem azt kapod, hogy elkísérlek vásárolni ha ez neked megfelel. - nézetem rá.
- Hogy meg felel-e? - kérdezett vissza. - Ez tökéletes. - ugrott a nyakamba megint.
- Akkor jó, de lenne egy feltételem. - mondtam neki, amikor az ölelésünk befejeződött. Edward felé néztem és vigyorogtam, amitől ő ledermedt.
- Mi lenne az? - kérdezte Alice.
- Az, hogy mindannyian megyünk, még ti is Emmett, Jaz, Carlisle és Edward - mutattam végig rajtuk.
- Oké. - Egyeztek bele a csajok, de a fiúk nem ezen a véleményen voltak.
- Ne már! - nyögték egyszerre.
- De-de!- mondtam.

Legalább este tizenegyig csak hülyültünk, és beszélgetünk, majd már olyan álmos lettem nem tudom miért, hiszen egyig aludtam, ahogy mondták. De, hogy miért és hogy bírtam az nem tudom.
- Na, én megyek aludni, ha nem baj. Boldog szülinapot Alice - pusziltam meg - Sziasztok és jóét.
- Neked is Bells és köszönöm! - mondta Alice.
Elindultam felfelé. A szobába érve felkaptam ugyan azt a ruhát, amibe tegnap aludtam és a fürdőszoba felé mentem, átvettem, majd kifésültem a hajam. Majd vissza indultam a szobába, épp amikor beléptem Edward a pólóját vette át amitől én ledermedtem.
- Ohh.. Bocsi. - fordultam el gyorsan.
- Semmi baj. Visszafordulhatsz. – mondta.
- Biztos? - kérdeztem meg a biztonság kedvéért.
- Igen biztos! - mondta én meg tettem úgy megfordultam és ő már az ágyon ült és mosolygott. Én meg még mindig csak az a képet láttam magam előtt Edward izmos testét... uhh teljesen elpirultam úgy éreztem.
- Szép, vagy amikor elpirulsz. - mondta Edward és rá jöttem ő is látta.
- Ohh .. Köszi. - A telefonom csörgése zavart meg a pakolásba. Fel ismertem, hogy ki hívott mert csak neki van beállítva a David Guetta & Chris Willis ft Fergie & LMFAO - Gettin' Over You csak is apám lehetett. De nem akartam vele beszélni egyáltalán nem. Oda sétáltam ahova eldobtam felvettem a földről és kinyomtam majd ki is kapcsoltam. Visszasétáltam az ágyhoz és jól betúrtam magam a takaró és a párna közé. Edward csak nézet engem majd ő is lefeküdt mellém. Jó érzés volt mellette feküdni, még ha csak barátok is vagyunk nekem ez egy mesebeli álom volt. Néztük egymást egy jó ideig majd ő törte meg a csendet.
- Bella kérdezhetek valamit? - nézet rám szomorúan.
- Persze!- vágtam rá mielőtt gondolkodhattam volna.
- Bella, tudod tegnap este kicsit ki voltál borulva, sokszor fent voltál és sírtál meg sikítottal. – mondta, bennem meg, meg fagyot a vér.
- Mit mondtam? - kérdezte gyorsan.
- Nem mondtál semmit csak annyit h Ne!- mondta Edward nekem meg egy nagy kő esett le  szívemről, hogy nem mondtam semmit.
- Értem!- mondtam.
- Én viszont nem, mi történt? - kérdezte nem tudtam volna elmondani így hazudtam.
- Semmi. Jó éjt Edward! - tereltem majd lecsuktam a szemem.
- Oké. Neked is!- hallottam, ahogy dühösen kifúja a levegőt, és ahogy lekapcsolja a lámpát.
- Sajnálom!- elég halkan mondtam és reméltem nem hallotta meg, közelebb mentem hozzá az arcom már a vállánál volt. Ott feküdtem és gondolkodtam.
Nem tudtam elaludni rögtön. Hazudnom kellett neki, de még nem tudnám elmondani, nem menne, és nem akarom, hogy sajnáljak. Ezen törtem a fejem még egy ideig majd álomba szenderültem.

Bella ruhája estére !

         Bella telefonja így csörög ha az apja hívja !