9, fejezet.

Charlie szemszöge:

- Bella gyere vissza, ha nem, utánad megyek! - kiáltottam utána mikor megláttam, hogy felül a motorra. De nem is figyelt rám, már el is hajtott. Felkaptam a kocsi kulcsot és a járőr kocsi felé rohantam, de mielőtt beszállhattam  volna Jake visszacsapta az ajtót.
- Charlie! Inkább majd mi utána megyünk!- mondta Jake.
- Nem! Én is megyek az én lányom, ha akartok, jöttök de én megyek - mondtam neki majd azzal a lendülettel beszálltam és már indítottam is. Láttam ahogy ők is fel ülnek a motorral és elindulnak. Bella után indultunk, de mivel járőr kocsival voltam ezért ki használtam és bekapcsoltam a szirénát. Jake és Paul mellém kerültek a motorral, de mivel ők gyorsabbak voltak intettem Jakenek, hogy menjen gyorsabban vette az adást és már előttem is járt. Bella csak úgy száguldott a kocsik között. Nem féltettem, vagyis igen egy kicsit. Pedig tudom, hogy jól vezet motorral is de mint mindig most is féltem az egyetlen lányomat.

Bella szemszöge

Ahogy haladtam a kocsik között ideoda ingáztam köztük. Amikor meg hallottam apám járőr kocsijának a szirénáját, rögtön hátra néztem és akkor meg láttam Jaket és Pault is amint utánam jönnek apámmal a nyomukba. Még gyorsabban mentem. Per pillant nem érdekelt a sebesség betartassa. Épp egy piros BMW és egy fekete  Mercedes volt előttem. Hátra pillantottam és láttam, ahogy Jake jobban közeledik hozzám. Nem akartam, hogy utol érjenek ezért fogtam magam és még gyorsabban mentem kielőztem a piros BMW és bevágtam elé, mert a szembe lévő sávban épp jöttek. Majd amikor megint tiszta volt azt út, ujjból felgyorsítottam és most a Mercedes mellet haladtam, ő se ment valami, lassan de ez csigatempó volt nekem most. Nem néztem meg ki vezeti csak behajtottam elé. Közeledtem a lámpához, ami meg épp pirosra akart váltani mikor már oda értem pirosra is váltott, de mit sem törődve vele át haladtam rajta. Épségben át is értem, majd olyan gyorsan haladtam el a suli előtt. Megint visszanéztem és láttam, ahogy apám és Jake a piros lámpa mögött állnak. Gyorsan befordultam a kanyarnál leállítottam a motort és betoltam egy bokor mögé a. Nem is kellett sokat várnom apám és Jake el is haladtak előttem, de mivel nem vettek észre így sikerrel jártam és leráztam őket. Kilestem, hogy már elmentek-e. Már nem is voltak az úton, visszamentem ki toltam a motort. Felültem rá, de elég ramatyul éreztem magam. Beindítottam és már a suli felé vettem az irányt, vagyis amerre jöttem. Már megint gyorsan mentem már a suli előtt voltam befordultam a parkoló vezető útra.  Körbe néztem nem volt sehol máshol szabad hely csak a két ismerős kocsi között, akiket a nemrég hagytam el és csak most eset le, hogy azok Cullenék voltak csak nekik van ilyen féle kocsijuk Froks-ban. Elindultam a kocsik felé és beparkoltam mindannyian a két kocsi mellet nekidőlve álltak és tátott szájjal bámultak, ahogy megállítottam a motort és levettem a bukósisakot.
- Wowwww ... - mondta Alice ahogy elindult felém.
- Sziaszt...- mondtam volna végig de az eddig volt hangom elment.
- Bella ez meg? - kérdezte Emmett mikor már mellettem állt és a motoromat nézte.
- Ez az enyém.- mosolyogtam rá a halk válaszommal együtt. Leszálltam a motorról, de meg tántorgottam egy picikén múlott, hogy el nem estem, de mielőtt eleshettem volna valaki elkapott. Ahogy felnéztem a két gyönyörű arany szempárral találtam szembe magam.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva én csak bólogattam. Edward talpra állított én meg a Mercedesnek dőltem a biztonság kedvéért.
- Ez állati...- mondta Jaz - de akkor te voltál az, akit az előbb Swan rendőrfőnök és a motoros követett nem? - kérdezte
- Igen én voltam..- válaszoltam, de halkan a hangom még nem a régi. - Ohh szép a kocsid Rosalie - mosolyogtam rá és végre az egyszer kaptam egy kis mosolyt a félelmetes Rosalietól aki soha nem mosolyog rám.
- Honnan tudtad, hogy Rose baby-é? - kérdezte csodálkozó arccal Emmett.
- Könnyen, mivel Alice és Edward, na meg Carlisle kocsiját már láttam- mutattam a mögöttem álló Mercedesre - így nem volt nehéz kitalálnom, hogy ez a piros BMW Rosalie.. gondolom, te neked nem piros kocsid van ..- néztem rá.
- Nem, nekem nem piros kocsim van, de majd meg mutatom neked és még vezetheted is, ha én is ezt a csoda gépet. - ült rá a motorra én meg csak nevetni kezdtem.
- Rendben, és neked Jaz ?- kérdeztem Jasper felé fordulva.
- Hogy nekem ...- mosolygott én meg bólogattam, hogy igen neked ..- majd meg látod.
- Pasik. - forgattam a szemem. Hallottam, ahogy Alice és Rosalie is nevetni kezdenek, így rájuk mosolyogtam. Majd a csöngő zavart meg minket. Elindultunk a terem felé. De mielőtt beléptem volna az ajtón éreztem, hogy most köhögnöm kell és tényleg rám jött a köhögő roham, amit utálok. Alig tudtam abba hagyni, de sikerült.
- Bella jól vagy?- kérdezte Alice.
- Persze! - válaszoltam majd berohantam az ajtón kezdtem fázni pedig mindenki rövid ujjúba volt én meg itt sétálgatok kabátban.
- Matek lesz? - fordultam Edward fel mikor már a szekrényem előtt álltam.
- Igen. De biztos, hogy jól vagy? - nézet rám.
- Persze mi baj lenne? - kérdeztem vissza, de választ már nem tudod adni, mert már a tanár közeledett felénk. Gyorsan rá mosolyogtam majd a terembe mentünk leültünk a helyünkre kivételesen én ültem belűre a radiátor közelébe. Annyira rá nyomultam a radiátorra, hogy azt meg is irigyelhetnék.
Nem nagyon figyeltem a tanárra, csak arra, hogy el ne mozduljak a radiátor mellől. A szemem is majd leragadt és még a torkom is fájt a fejem szét robbant, és ha köhögtem, akkor meg a tüdőm robbant szét. Már az ötödik órám jött egyben az utolsó és az tesi semmi kedvem se volt hozzá, hogy most ugráljak és futkorásszak. Mivel ez az óra az összes Cullennel volt így még ők át öltöztek én vettem magamnak egy meleg teát. Majd visszasétáltam az öltözőbe, onnan meg a torna terembe. A tanár még nem volt bent így letettem  táskámat a padra és mellé ültem. Még mindig halálra fagytam. Összegömbölyödtem törökülésbe és a padon szorongtam. Amikor valaki mellém ült attól ijedtem meg.
- Miért nem tesizel? - kérdezte az a hang, amit bármikor szívesen hallom. - Bella mi a baj? - kérdezte engem meg kirázott a hideg.
- Edward oda adná a kabátod, kérlek. - néztem rá.
- Hozom! - felállt és az öltözőbe ment majd két perc múlva vissza is jött a kabáttal a kezében. Odasétált és leült ugyan oda ahova  ült. Odaadtam neki a teámat és felvettem majd felhúztam a nyakamig a cipzárt és már jobban érzetem magam egy icike-picikét.
- Beteg vagy? - nézet rém
- Áá nem..- legyintetem és mentségemre a tanár belépet. Edward a helyére sietett a többi Cullen mellé. Felsorakoztatta őket a tanár végig mondta mindenki nevét. Amikor hozzám ért körbe nézet, de sehol nem talált.
- Isabella Swan? - kérdezte Mr. Mason.
- Itt vagyok! - szólaltam meg amilyen hangosan csak tudtam.
- Ohh hát ott van, és most miért nem tesizik Ms. Swan?- jött oda
- Nem érzem valami jól magam. - húztam el a számat.
- Értem akkor maradjon nyugodtan. - mondta majd visszament a többiekhez. Mikor végzet a felsorolásban letette a kis füzetét majd visszafordult a többiekhez.
- Két körfutás és utána röplabda..- mondta és bele fújt a sípjába. Mindenki futni kezdte én meg bele kortyoltam a teámba.
- Alice Cullen és Mike válasszatok csapatott. - mondta Mr. Mason.
Kiválasztották a csapatot, végig néztem, ahogy játszanak már nagyon fáradt voltam és most már rosszabbul éreztem magam, mint reggel. Örültem, amikor vége lett az órának. Megpróbáltam felállni óvatosan. Besétáltam az öltözőbe megvártam, amíg Alice és Rosalie felöltözik majd együtt elindultunk kifelé. Amikor kiértünk a fiúk már oda kint voltak. Meg álltam Edward mellett és vissza akartam adni neki a kabátját.
- Nem kell, neked jobban kell, ahogy láttam. - mondat Edward én meg visszahúztam a cipzárt. Kezdtem szédülni nem hittem, hogy el tudnék menni egyedül a motorig és azt se, hogy tudom vezetni. Haza menni meg nem akartam semmiért. Kikutattam a kulcsot a táskámból, amikor már a kocsiknál voltunk és Emmetthez dobtam, aki csak bámult a kaján vigyorral a száján.
- Ez komoly? – kérdezte.
- Igen. És ha nem baj, átmennék hozzátok. Semmi kedvem haza menni és ha már hazudni se tudok nem is érzem jól magam. - fordultam Alicehez aki sebesen bólogatott.
- Persze!- egyezett bele Edward is.
- Hát akkor viheted Emmett és köszönöm!- mondtam nekik. Emmett meg mint egy óvodás ráült a motorra és már indította is. Én meg beültem a Mercedesbe Edwarddal és Japerel. Jasper ült előre Edward mellé, én meg hátra egyedül. Bekötöttem a biztonsági övet és az ablaknak dőltem lecsuktam a szemem hátha így nem forog velem a világ. De nem sokáig bírtam ki köhögés nélkül. Mikor sikerült abba hagynom megint visszadőltem és lecsuktam a szemem. Ültem addig, amíg meg nem állt a kocsi és valaki meg nem fogott. Rögtön kinyitottam a szemem és Edward tekintetével találtam szembe magam. Nagyon közel volt az arca az enyémhez.
- Beviszlek. - mondta majd a ház felé ment. Egyenesen a szobájába vitt letett az ágyra én meg bebújtam a takaró alá, mint egy dedós, aki bújócskázik.
- Hogy vagy? - ült le mellém.
- Ramatyul. - suttogtam.
- Mi történt?- kérdezte, amitől megint kővé dermedtem fogalmam se volt, hogy mit mondjak megint.
- Semmi tényleg. - mondtam egy ásítás között, ami a végén köhögésé fajult.
- Jól van, most aludj jó !- mondta Edward majd felállt és kisétált.
Én úgy tetem, ahogy mondta lefeküdtem és elaludtam.

Edward szemszöge

Kisétáltam a szobából nem tudom , hogy lett beteg, de valamit titkol.
Lementem a többiekhez, akik a napaliba ültek. Odaültem közéjük.
- Bellával mi van? - kérdezte Emmett
- Nem tudom, de szerintem nagyon beteg. Carlisle mikor jön haza Alice? - fordultam kis húgom felé.
- Három óra múlva.- mondta. - De mit csináljunk Charlieval most? – kérdezte.
- Fogalmam sincs. – válaszoltam, mert egyáltalán nem tudtam azt se tudom, mi folyik itt Bella olyan titokzatos.
- Mert szerintem reggel történt valami, vagy csak úgy viccből nem követik öt - mondta Alice, amibe tejesen igaza volt.
- Tudom, de akkor se tudom, mit tegyünk!- temettem a tenyerembe a fejemet.
- Elintézem én. – Szólt Alice.
- Köszönöm, megtennéd?- emeltem fel a fejemet.
- Persze akkor felhívom most. - vette elő a telefonját-, na Pssszt . - Nem kellet sokat várni már.
- Szia Charlie. Itt Alice!- mondta Alice. - Csak azért hívtalak, hogy Bella ma nálunk alszik, ha nem baj és én mennék el ruháért neki úgy tíz perc múlva, ha nem baj. - mondta Alice és várt a válaszra hamar meg is kapta - Remek akkor, szia - tette le a telefont. - elintéztem, na, akkor én megyek is Jasper velem jössz?- nézet férjére, aki bólogatott és már mentek is. Mi meg csak ültünk és vártuk, hogy Carlisle és Esme végre haza jöjjön. Bella sokszor kapott köhögő rohamot, amitől megijedtem ilyen kor rohantam fel a szobába, hogy megnézem jól van-e? Amikor láttam, hogy minden rendben visszamentem a családhoz. Alice és Jasper is visszajött már Bella ruhájával. Már nagyon jó lett volna, ha haza értnek épp erre gondoltam, amikor kinyílt az ajtó és beléptek rajta.
- Sziasztok! Kié az a motor oda kint?- kérdezte Esme.
- Belláé!- válaszolt Emmett.
- Oh tényleg és ő hol van?- nézet vég is Carlisle a családon.
- Fönt alszik, mert valami nem stimmel, szerintem beteg nagyon. - válaszoltam neki, amikor megint köhögni kezdet Bella - Megvizsgálnád, kérlek? - fordultam felé.
- Persze menjünk!- mondta majd mindannyian felmentünk az emeletre. Mikor benyitottunk Bella már abba hagyta a köhögést, és amikor sírni kezdte megint. Odarohantam hozzá megpróbáltam felkelteni.
- Hé, Bella ébredj. Bella. - mondtam
- Engedj ide fiam. - mondta apám átengedtem neki a helyemet nehezen. - Bella én vagyok az Carlisle ébredj fel, kérlek. - mondta Bella lassan kezdte kinyitni a szemét. De még mindig sírt, és amikor meg látott mindet akkor jött rá a hisztérikus roham. Sikított majd felugrott és a fotelhez rohant.
- Ne bántsa. - mondogatta. Beült a fotelbe és csak hintáztatta magát.
- Bella mi vagyunk azok. - sétált felé Esme.
- Ne kérem ne. - még mindig mondogatta.
- Bella kincsem nyugodj meg, nem fog történni semmi. - végre oda ért Esme és meg ragadta Bellát magához húzta és vigasztani próbálta. Mi csak álltunk ás bámultuk.
- Mi történt?- kérdezte Alice.
- Valami fáj neki nagyon. - válaszolt Jasper mire mindannyian felé fordultunk .- Nagyon fáj neki.
- Bella - mondtam neki.
- Edward - nem nézet fel.
- Bella mi a baj?- kérdeztem végre rám figyelt kezdte meg nyugodni. - Mond el! - kérleltem, de elfordult. - Kérlek!- de semmi.
- Bella mond el nekünk, bennünk meg bízhatsz!- mondta Alice.
- Igen Bella mond el!- most már Esme is mondata, de Bella meg se szólat csak bámult kifelé az ablakon.
- Menjünk ki!- kaptam gondolatba Esmétől. Meg gyötörten bólogattam majd elindultunk kifelé. De Bella meg szólat végre.

Bella szemszöge

Nem hagyhatom, hogy elmenjenek ezért beszélni kezdtem.
- Nem kellet volna az nap elmennünk. - mondtam sírva.
- Hova Bella? - halódtam Edward hangját közvetlen előttem. Felé fordultam - Tudtam, hogy otthon kellet volna maradnunk, de én csak nem hagytam. – sírtam.
- Kivel?- kérdezte.
- Anyámmal.
- Mi történt vele?- kérdezte Esme aki elém jött.
- Megölték!- nyögtem ki sírva.
- Bella. – kezdte, de nem hagytam.
- Bementünk a bankba, amikor berohant két alak fegyverrel a kezükbe. Mi álltunk a legközelebb hozzájuk így engem meg ragadt az egyik és magához húzott. Amikor hozzá értem a bőre hideg volt és kemény. Felém tartotta a fegyvert. De anyám nem bírta nézni elkezdet sikítani, hogy ne tegyék. Elindult felénk, de mondták neki, hogy ne, de nem  hallgatott senkire. Ezért lelőtte előttem. Megpróbáltam kiszabadulni rúgkapáltam, de az elején azt hittem nem sikerül, de végül sikerült. Nem érdekelt, de anyám felé rohantam, és ilyen kor lőtt meg engem is. - vettem egy nagy levegőt majd folyattam. - Nem tudtam rajta segíteni előttem hallt meg akkor azt kívántam bárcsak én haltam volna meg helyette.
- Ilyet ne mondj - szólt közbe Edward.
- Apám meg eldöntötte helyettem, hogy leállította a nyomozást, mert nem találták  meg és engem nem értek el. Ezért volt ez, reggel mert össze vesztem vele megint. - folyattam. - Tegnap este volt anyám szülinapja és kimentem hozzá a temetőbe egész nap oda kint voltam.
- De hiszen esett. - szólt közbe Alice.
- Tudom. – mondtam, most már egy kicsit megnyugodtam, hogy elmondtam.
- Te a szakadó esőbe ültél egész nap. - förmedett rám Edward. De nem érdekelt, hogy kiakadt még nem fejeztem be, el akartam mondani még egy dolgot.
- Edward!- álltam fel kicsit kóválygósan. De nem tudtam meg állni minden elsötétedett előttem.
Kicsit később tértem magamhoz. Mikor kinyitottam a szemem Edwarddal találtam szembe magam, már megint, és nagyon is örültem neki. Mosolyra húztam a szám.
- Jól vagy?- kérdezte amint ő is elmosolyodott.
- Igen. Mi történt? - kérdeztem amint felültem.
- Elájultál Carlisle meg vizslát és tüdőgyulladásod  lett. – mondta.
- Ohh - ennyit tudtam mondani.
- Mi az, hogy esőbe kint voltál?- förmedt rám megint.
- Ki kellet mennem. - válaszoltam.
- Értem – bólintott, de tudtam, hogy ezt itt még folytatni fogja.
Vettem egy mély levegőt majd kifújtam és újból el akartam neki mondani azt.
- Edward mondani akarok valamit, de kérlek, ne szólj közbe. – kértem.
- Oké. - egyezett bele.
- Na, szóval...- néztem őt majd folyattam. - Nem tudom, hogy, és mikor, de nem akarlak elveszíteni soha nem, bírnám, ki ha bajod esne, még ha csak barátok is leszünk, de kérlek ne hagy el. Azt nem élném túl, abba bele halnék én.
- Te? – kérdezte.
- Én...szeretlek - suttogtam lehajtott fejjel.
- Én is szeretlek Bella - mondta, amitől rögtön felkaptam a fejem. - Én se bírnám, ki a bármi bajod esne - mosolygót el. Majd egyre közelebb jött hozzám már annyira köze hogy az ajkunk csak egy pár centire volt egymástól. Nagyon vágytam a csókjára ezért, mint egy mohó gyerek lecsaptam ajkaira. Ajkain becézgették egymást. Már mikor nem bírtam levegő nélkül elhúzódtam tőle.
- Szeretlek. - suttogtam levegő után kapva.
- Szeretlek. - mondta ő is most ő csapot le az én ajkaimra. Majd egy kis idő múlva elhúzódott – na, most alvás reggel beszélünk. Oké?- kérdezte.
- Rendben, de itt maradsz!- mutattam rá.
- Hova mennék te butus. - mondta, megint megcsókoltam, majd lefeküdtünk.
- Szép álmokat!- mondta.
- Neked is.
Egy jó ideig csak feküdtünk egymás mellett én nyakig betakarózva Edwardhoz bújtam. Majd elaludtam.  bújtam . Majd elaludtam .

Carlisle Fekete Mercedese !

Rose Piros BMV-e !