2 fejezet.

Bella szemszöge:

Miután sikerült lefürdenem visszamentem a szobába. Kerestem magamnak valami ruhát. Nem tudtam milyen idő van, odakint de nem is igazán érdekelt kivettem egy szoknyát egy pólót majd egy torna cipőt is. Fel vettem egy fehérneműt majd rá ruhát. Mikor mindennel sikerült elkészülnöm a hajamat csak kibontottam hagytam ugyan olyan lokninkba. Nem volt kedvem vele semmit se csinálni.
Felkaptam a napszemüveget tudtam, hogy nem süt a nap de a szemeim kicsit pirosak a sok sírástól. És nem akartam, hogy lássák. Felkaptam a pénztárcámat és a telefonomat, a fülhallgatott a fülembe dugtam, majd a slusszkulcsért mentem, ami a bejárati ajtó melletti kis szekrényen volt.
Felkaptam kisétáltam bezártam az ajtót. Amint megfordultam észre vettem anyám kocsiját, amit gondoltam apám hozatott ide. Örültem neki de kicsit fájt is amint megláttam. Beültem majd indítottam, a Forksi Gimi felé vettem az irányt tudtam, hogy hol van. Mivel éltem itt négy évvel ezelőtt. Mind a hárman, mielőtt anyuék elváltak. Én utoljára két éve voltam itt, amikor csak úgy elrohantam, mert megijedtem amikor Jake azt mondta nekem, hogy jobban szeret, mint egy barátot, magyarán szerelmes belém. Ettől ijedtem meg, mert én csak barátként szeretem. Mivel nem tudtam, hogy mit mondjak így elmenekültem, amit még mostanáig se hoztam rendbe. Akartam, de nem ment. Itt van Forksba Jessica aki a legjobb barátnőm és már mióta nem láttam.
Már a suli parkolójába voltam, nem volt senki kint, kivéve  azok akik egy Volvo mellett álltak, csak nem értettem de nem is figyeltem. Néztem  hogy hol van hely és csak ő mellettük volt. Odahajtottam elég gyorsan be parkoltam meg szoktam, hogy gyorsan vezetek . Kikapcsoltam a biztonsági övet a szemüveget hagytam. Felkaptam az anyós ülésről a dolgokat. A fülhallgatót a fülembe hagytam majd ki nyitottam az ajtót és kiszálltam. Bezártam a kocsit, és megálltam, a kocsinak dőlve néztem körbe  szerencsém volt, hogy még óra van csak akkor azt nem értettem, hogy ők miért vannak itt. Hátra néztem és jó alaposan megnéztem őket mindegyiküknek fehér bőrük és arany sárga színű szemük volt. Amint jobban megnéztem őket volt közöttük egy kis kobold lány, aki nagyon szimpatikus volt, volt ott egy medve alkatú, srác ő volt a három fiú közül a legmagasabb. A másik lány, aki a nagy medvét ölelgette az úgy nézet ki, mint egy modell, nagyon csinos volt. A másik szőke hajú srác, aki a kis kobold lány mellett állt, ő úgy nézet rám, mint akin a világ fájdalma lenne. Végül a bronz hajú fiú, aki a leghelyesebb volt mindannyijuk között. Ő csak engem nézet azokkal a szemekkel. Nagyon aranyos és helyes volt. Néztem a fiút és ő is engem figyelt. Ott álltam legalább öt percig majd úgy döntöttem bemegyek, és elintézem, mielőtt kicsöngetek. Amint beértem egy kedves öreg nénikével találtam szembe magam, aki csak épp, hogy kilátott az asztal alól. Odasétáltam hozzá
- Jó napot! Miben segíthetek ??- kérdezte kedvesen
- Isabella Swan vagyok, beiratkozni jöttem.- válaszoltam, majd láttam hogy a nő szeme felcsillan majd széles mosoly lesz a arcán. Amit én is viszonoztam, de csak azért, hogy ne legyek bunkó.
- Ohh .. magam Swan rendőrfőnök lánya?- kérdezte
- Igen én vagyok! - válaszoltam majd kutatni kezdett és egy köteg papírt, nyomott elém.
- Ezeket írd alá. Majd ezt a papírt hozd nekem vissza, amikor minden tanárral alá írattad..Rendben?- én meg csak bólintottam. Meg fogtam a papírt, eltettem a pénztárcámba, majd a köteg papírhoz fordultam.

Edward szemszöge :

- Azta! - nyögte ki Emmett mire Rosalie tarkón vágta. - Áúú most miért? –kérdezte, miközben tarkóját simogatta.
- Csak! - válaszolt Rosalie.
- Ez ki volt?- kérdezte Alice
- Én nem tudom...- ingattam a fejem , de csak a lány járt a fejembe még szerencse, hogy én vagyok a gondolatolvasó .
- Még soha nem láttam itt eddig. - mondta Alice .
Ezen gondolkodtunk, amikor megéreztük azt a illatot amit nem szeretünk. A farkasokat. Mindannyian megfeszültünk, amikor oda sétáltak és megálltak a mellettünk lévő kocsi előtt.
- Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte Jasper
- Nem tök mindegy nektek vérszívók?!- mondta Jacob.
Épp vitába készült Rosalie amikor kinyílt az iroda ajtó és mindannyian oda fordultunk.  Az a lány lépet ki rajta, le se tudtam venni a szemem róla,de nem voltam egyedül ezzel.
Bella szemszöge :
Amint kiléptem az ajtón és a kocsi felé néztem ahol az a fiú állt rögtön észrevettem, hogy nem csak ők hanem Jake és még pát srác is ott volt. Meg merevedtem ott ahol álltam nagyon meglepett, de örültem is neki. Tudtam, hogy most mindent rendbe hozhattok. Amint sikerült végre levegő után jutnom elindultam a kocsi felé.
- Hercegnőm?- kérdezte mire ez a szó mosoly csalt az arcomra ennyi idő után. Mivel csak ő hív így.
- Farkasom!- bizonyítottam, hogy én vagyok az. Mire ő nagy mosollyal a száján jött és megölet. Tudtam, hogy Jake farkas igazából, de nem érdekelt nem tudtam , hogy,hogy tudtam én ezt elhinni és felfogni, de amikor láttam őt minden a helyére siklott és nem érdekelt.
- Hé , óvatosan ez fáj..- mondtam
- Jajj, bocsi csak olyan rég láttalak mióta az a dolog történt. - sóhajtót. - Bella sajnálom, ami történt L.A- ben .- mondtam majd én is megöleltem
- Én még jobban - válaszoltam neki majd a háta mögötti fiúkhoz mentem
- Szia Bells. – köszöntek.
- Hello. -  biccentettem.
- Bella mi is sajnáljuk!- mondta Paul
- Köszönöm!- sóhajtottam - Jake szeretnék neked meg magyarázni valamit. - fordultam hozzá.
- Oké!- egyezett bele majd egy kicsit messzebb sétáltunk. - Mit szeretnél?
- Jake... Sajnálom, amikor eltűntem aznap csak nekem ez nagyon sok volt.. nem tudtam , hogy mit mondjak neked és ez volt a legmegfelelőbb helyzet akkor. De most már meg bántam fel akartalak hívni, hogy elmondjam neked csak aztán mindig halasztottam és, hogy most ez is - gondoltam anyámra, ami le is esett neki- és mivel most itt vagyok így jobbnak láttam, ha elmondom neked, amit még akkor kellet és remélem, még a barátom maradsz. - sóhajtottam egy nagyot majd folytattam.- Jake amikor azt mondtad nekem, hogy te szerelmes vagy belém én akkor lefagytam, mert tudtam, hogy én csak, mint barát szeretlek olyan vagy nekem, mint a bátyám lennél. Nem akartalak megbántani, de nem tudtam, hogy, hogy mondjam el neked, hogy én nem vagyok beléd szerelmes. Tessék most sikerült és sajnálom nagyon. - mikor befejeztem lehajtottam a fejem
- Bells semmi baj, tudnom kellet volna. Oké szent a  béke, barátok- nyújtott a kezét.
- Örökre. - csaptam bele.
- Remek - mosolygott.
Megnéztem a telefonomon az időt és már majdnem kicsöngöttek, amit most nem akartam.
- Én megyek! Szia - öltem meg  majd a kocsihoz mentem - Sziasztok-, intettem a többieknek is. De mielőtt beszálltam volna vettem egy utolsó pillantás a bronz hajó fiúra, aki rám mosolygott, amitől én is mosolyogtam egyet. Majd beszálltam, és haza hajtottam, nem volt kedvem elmenni az orvoshoz. Amint haza értem a szobába mentem, gyorsan átöltöztem és felvettem egy pólót .
Lefeküdtem az ágyba és még apámat se vártam meg Csak ő járt a fejembe, hogy még anyámat is elfelejtettem aznap este. Nem tudom, hogy mi volt ez, ami belém ütött, de majd ki kell derítenem. Amint elaludtam csak az a fiú járt a fejembe és még az álmomba is.

Bella ruhája amibe a suliba ment .

Bella ebbe aludt .