8. fejezet.

Itt lenen a friss.
Alicenek ajánlom a sok várakozás után ...:)))
Puszi Melii <3

Bella szemszöge

Reggel már korán felkeltem, morcos voltam saját magamra. Miért csinálom ez? Hiszen csak segíteni akarnak, vagyis ezt gondolom.
Edward még nem volt fent, amikor én, kimentem a fürdőszobába, hogy elkészüljek. Nem akartam haza menni, de haza kell mennem. Holnap suli és semmit nem tudok biológiából. Meg holnap kell dolgozatot íratnia Mr.Banner-nek. Miért nem lehetne máskor? Semmi kedvem tanulni rá.
Gyorsan lefürödtem majd mikor végeztem felvettem a ruhát, amit hoztam magammal egy csőnadrágot , egy pólót amire a Vans felirat volt írva, és az egyik kedvenc cipőmet is. Gyorsan betűrtem a cipőbe a nadrágom szárát majd a pulcsimat és a kabátomat is felkaptam. Végig néztem magamon a tükörbe. Minden stimmelt így elindultam vissza, hogy összepakoljak. Mikor vissza értem Edward már felöltözve feküdt az ágyon ugyan, úgy ahogy aludt. Nagy mosoly volt az arcán, amikor meglátott, de azért észrevettem a szemében a bánatot, amit nem tudtam mire vélni. Odasétáltam a táskámhoz és minden dolgomat összeszedtem majd a telefonom felé mentem.
- Ilyen sokáig lettem volna a fürdőszobába? - néztem Edwardra miközben a telefonomat kapcsoltam be.
- Nem mondanám, menni szeretnél már? - nézet rám szomorúan.
- Igen, sajnálom, de tanulnom kell holnapra, tudod biológia dolgozat - forgattam szemeim, miközben, beírtam a pink kódot és vártam.
- Ja, tényleg, de Bella meg kérhetlek valamire?- jött közelebb.
- Persze mi lenne az?- kérdeztem kíváncsian, vajon mire akar megkérni engem? - töprengtem. Leült mellém a kanapéra majd a mondani kezdte.
- Bella mi holnap nem megyünk, ezért meg kérhetlek, hogy leírod nekünk a házit? - kért. Nagyon csalódott lettem, hogy holnap nem lesznek és csak ezt akarta.
- Persze, de miért nem jöttök?- kérdeztem még mindig őt nézve.
- Este elmegyünk kirándulni és csak holnap este jövünk haza. - mosolygott, de elég furán, mintha valami baj lenne.
- Értem. - egyeztem bele majd visszafordulva a telefonomhoz. Ahol rögtön egy értesítés jelent, meg amibe az volt írva. : "Ma van anya szülinapja:) "
Ahogy elolvastam rögtön úgy éreztem megint rám jön a sírás, de nem akartam megint sírni Edward előtt így vettem egy nagy levegőt, hogy most bent maradjon, míg haza nem érek. Tudtam, hogyha, haza érek apámmal is találkoznom kell, és ha vele beszélek most veszekedés lesz a vége. Na meg, hogy most van anya szülinapja és nincs velem minden olyan rossz lesz. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
- Minden rendben van? - kérdezte Edward meg szorítva a kezemet. Odakaptam a fejem és reménykedtem, hogy nem könnyes a szemem.
- Persze minden rendben. - vágtam rá gyorsan majd visszafordultam a telefonomhoz gyorsan kiléptem belőle és zsebre vágtam. Felálltam és az ágyhoz mentem ahol a dolgaim voltak egy kupacban.
- Edward haza vinnél, ha megkérlek? - nem fordultam hátra
- Igen. - hallottam a hátam mögött a hangját.
- Oké. - kaptam fel a táskáimat. Lefelé indultam el, hogy minél hamarabb otthon lehessek egymagamba. Nem hiszem, hogy sokáig tudom visszatartani a sírást.
Amint leértem észrevettem, hogy mindenki fent van már, Emmett és Jasper tv-t néztek, Rosalie és Alice valami újságot olvastak, Esme és Carlisle pedig a konyhába voltak, ahogy hallottam.
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szia Bells! Hogy aludtál? - kérdezte Alice majd egy nagy ölelést kaptam tőle amit viszonoztam.
- Köszi, jól. De ha nem baj én mennék. - néztem rá.
- Már most?- kérdezte Esme már ők is a napaliba voltak.
- Igen tanulnom kell, sajnálom. - mondtam nekik.
- Semmi baj Bella. - mondta Carlisle. - Fiam haza viszed?- kérdezte Edwardtól.
- Igen, akkor mehetünk?- kérdezte  én meg csak bólogattam - Nem sokára jövök! - mondta Edward.
- Sziasztok! - intetem majd Edward Volvója felé vettem az irányt.
Kinyitotta nekem az ajtót, mint egy úriember.
- Köszönöm!- mondtam és beültem. Ő is beült és már hazafelé is száguldottunk, nem kellet sok és már Charlie háza előtt álltunk. A járőr kocsi a placcon állt.
- Hát köszön.. öm. - csuklott el a hangom, ami nem sokat remélt nekem.
- Szívesen Bella!- mosolygót. Erőltetem egy mosolyt az arcomra, kilincs felé nyúltam.
- Akkor kedden, szia!- hadartam majd a ház felé szaladtam meg se várva mit mond. Már az ajtónál álltam és csak akkor vettem észre, hogy esik.
Berohantam és apámmal találtam szembe magam. Ő csak állt velem szembe szomorú arccal fürkészett én meg már a sírás határán voltam, nem is bírtam tovább tartani kitört belőlem. Rögtön elindult felém, de mintha ott se lenne elindultam a lépcsőféle.
- Kérek kicsim..- mondta, de nem figyeltem rá. Már a lépcső felénél jártam, amikor megint megszólalt. - Egyszerűen nem tehettem mást... Bella ne csináld, ezt beszélj velem. - hallottam, ahogy ezt mondja, de nem érdekelt. Becsaptam magam mögött az ajtót kulcsara zártam, és nekidőlve zokogni kezdtem. Lecsúsztam a földre ott folyattam az egerek itatását.
Egész este sírtam, csak ültem az ajtónál és sírtam anyára gondoltam, hogy ma van a szülinapja és még meg ölelni se tudom.
Reggelig sírtam, majd amikor megcsörrent a mobilom, kivettem a zsebemből meg néztem kihív. Jake volt az, de nem akartam se vele se senkivel beszélni ezért kinyomtam és az ágyra hajítottam. Feltápászkodtam nagy nehezen már mindenem elgémberedett. Oda sétáltam az ablakhoz még mindig sírtam, de már csak szipogás volt inkább, kinéztem az ablakon és megláttam a szakadó esőt. Nem igazán tetszett az idő, de egy hülye ötlettől vezérelve kisétáltam a szobából egyenesen a bejárati ajtóhoz mentem. Apám már nem volt itthon ennek örültem legalább nem kell látnom. Kiléptem a szakadó esőbe sétálni kezdtem a temető felé. Egyedül lenni és csak anyura vágytam most. Bőrig is áztam mire oda értem, de nem érdekelt megkerestem anyám sírját. Majd csak álltam előtte még újra nem kezdtem el sírni és nem rogytam térdre.
- Hiányzol anya, de nagyon, nekem ez nem megy nélküled. - sírtam a földön.
- Boldog Szülinapot anyu! Szeretlek - mondtam majd újból a sírásba temetkeztem. Egész nap a temetőbe ültem a földön és sírtam, már nagyon fáztam, de nem érdekelt, anya közelébe akartam lenni az se érdekel, ha tüdő gyulladásom lesz hát legyen ha ez az ára, hogy itt lehessek vele.
Besötétedett mikor rá vettem magam ,hogy elinduljak haza ...
- Szeretlek anyu!- mondtam majd elindultam hazafelé. Korom sötét van az utcán sehol egy lélek és az eső még mindig esik. Mindenem tiszta víz és már a fejem is fáj.
Ahogy a ház elé értem láttam, hogy a lámpák még égnek, lassan sétáltam a ház felé. Majd ahogy beléptem meg csapot a meleg szellő, ami ide bent volt.
- Bella te vagy az?- hallottam apám aggódó hangját majd őt is láttam, ahogy a nappaliból felé siet. De én megint elmentem mellette egyenesen a fürdőszobába mentem engedtem magamnak vizet. Legmelegebbre állítottam, mert majd meg fagytam, lehámoztam magamról a vizes ruhát majd belemerültem a vízbe. Meg mostam a hajamat majd addig feküdtem a kádban, amíg ki nem hűlt a víz és olyan nem lett, mint ha a Titanic filmbe lennék a jég hideg vízbe. Kimásztam, magamra tekertem egy törölközőt majd kiterítettem a ruhámat, amit a padlón hagytam.
Besiettem majd magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy pólót. Majd mielőtt lefeküdtem volna bepakoltam a dolgaimat holnapra. Elő vettem a táskámat az íróasztal mellől bele tettem a laptopom és a tanszereimet majd vissza tetem a földre.
Bebújtam az ágyba és nagy nehezen sikerült elaludnom. Fáradt voltam  a sok sírástól és mivel egész nap a szakadó esőbe ültem így már éreztem, hogy beteg leszek.


Reggel elég nehezen keltem fel, hasogatott  a fejem és a torkom is fájt a hideg is kirázott úgy fáztam minta egy fagyasztóba aludtam volna. Oda sétáltam az ablakhoz kitekintettem rajta, most szerencsére nem esett, de ez nem mond még semmit sem . A szekrényhez ballagtam majd kivettem rajta egy nadrágot , pólót és pulcsit is. Majd fel vettem őket, de még így is fáztam fel kaptam a kabátomat is. Nem mondom, hogy jó, de jobb volt egy fokkal. Kivetem egy cipőt a szekrény aljából azt is fel kaptam majd keresni kezdtem a kocsi kulcsot. Kis keresgélés után meg is találtam az ágy mellet. De, hogy került oda azt nem tudom, eltettem a telefonomat. Majd már csak a táskám maradt felvettem és már mentem is lefelé. De nem gondoltam bele, hogy apám itthon van még. Épp kilépni készültem az ajtón, amikor megszólalt mögöttem elég mérges volt.
- Isabella Swan hányszor mondjam neked, hogy sajnálom és nem volt más választásod ?!- mondta nekem, amitől annyira ideges lettem, hogy az ajtót becsaptam és felé fordulva ordibáltam.
- Ne mond nekem, hogy nem volt más választásod, mert nagyon is volt, velem beszélni. - szűrtem a fogaim között.
- És akkor mi lett volna, hiszen nem találták meg.
- És akkor te döntesz helyettem EBBEN. - hangsúlyoztam ki - Apa én ott voltam anya a kezeim között halt meg és te döntesz. - már nagyon ideges voltam
- Bella nem tudtam volna semmit tenni. - mondta apám nyugodtan. - Nem ezen van a lényeg, hanem azon, hogy áá hagyjuk- rohantam ki az ajtón idegesen.
Épp Jake és Paul volt a házunk előtt. Jake az én motorommal jött Paul meg, ahogy láttam Jakével. Nem nagyon figyeltem meg, mert olyan ideges voltam, hogy felültem a motorra felvettem a sisakot majd beindítottam. Azt még hallottam, hogy apám kiabál utána semmi.
- Bella gyere vissza, ha nem utánad megyek!- apám kiabálta, de nem érdekelt.

Bella ebbe aludt Már otthon!

Bella ebbe ment reggel suliba!

Bella motorja!

Jake motorja !

Paul aki Jake motorjával jött!

Bella reggel ebbe ment haza Cullenéktől!