4. fejezet

Bella szemszöge:

- Ááá maga Isabella Swan??- kérdezte
- Igen én lennék!- mondtam mondván, hogy érdekel amit kérdezte.
- Hát akkor kérem mutatkozzon be nekünk. - kért a tanár, aminek nem nagyon örültem. Nem szerettem bemutatkozni. Annyira nem volt az én dolgom volt. De inkább túl akartam esni rajta így bele kezdtem ...
- Öh...sziasztok! Isabella Swan vagyok. Most költöztem vissza L.A-ból . Gondolom néhányan fel ismeretek, de ha nem akkor eszetekbe fog jutni. Hát ennyi. - fordultam a tanár felé.
- Köszönöm Isabella. - majd egy könyvet, nyomot a kezembe. - Várj!- szólt utánam, amit meg fordultam, hogy elinduljak helyet keresni magamnak.
- Igen!- fordultam vissza
- Részvétem és sajnálom, ami történ!! Az apja mesélte nekünk, hogy az...
- Ne kérem, ne folytassa. Köszönöm. - sütöttem le a szemem. Elé nyújtottam a papírt, amit alá írt és visszaadott nekem
- Rendben.. Hát akkor foglaljon helyet ott Mr. Cullen mellet. - mutatott a helyes fiúra. Bólintottam majd oda sétáltam, lassan ki húztam a széket és leültem mellé. Rá néztem, hogy lássam, mit csinál, láttam ahogy engem néz és mondani akar valamit de nem tette inkább az ablak felé fordult. Nagyot sóhajtottam és inkább a tanára figyeltem. Eléggé untam az órát így inkább firkálgattam a füzetembe . Amint meg hallottam a csöngő hangját rögtön össze pakoltam és indultam volna ki, amikor meg szólat mögöttem valaki. Azt a hangot minden közül föl ismerem.
- Várj!- szólat meg én lassan fordultam miközben a táskát vettem fel.
- Igen?- kérdeztem vissza
- Szia, én Edward Cullen vagyok!- mosolygott rám.
- Én meg Bella Swan!- én is bemutatkoztam neki.
- Milyen órád lesz?- kérdezte
- Ööö...- kezdtem kutatni az óra rendem ért. Majd amikor meg találtam gyorsan rá lestem...- három töri majd egy tesi - fanyalodtam el.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi..- indultam el kifelé. Minden az eszembe jutott az a nap a bankban és hogy még azt se csinálhatom, amit szeretek, ha már elvesztettem az anyámat...
- Héé, Bella várj!- kiáltott utánam - Bella ! Mi a baj??- kérdezte kedvesen Edward
- Ne haragudj, de egyedül akarok lenni!- elsiettem mellette egyenesen a töri termet kerestem. Amint meg találtam leültem az első ablak melletti helyre . Kinyitottam és csak néztem kifelé éreztem, ahogy a szellő az arcomat simogatja. Kicsit elbambultam, megint mert arra néztem csak fel, amikor az ajtó becsukódott és a tanár belépett rajta. Amint körül néztem már mindenki bent volt. Szerencsémre nem volt bent Jess, se Edward így nem kellet azzal küszködnöm, hogy magyarázkodjak. Nem volt hozzá kedvem se hangulatom.
Itt is be kellet, mutatkozom, oda adtam az a papírt, alá írattam majd csak vártam  hogy végre elteljen ez a három óra.
De igazán lassan telt, épp amint vége lett az elsőnek csak akkor döbbentem rá, hogy még van kettő majd a menzára menni és túl élni. Ezt nem lesz könnyű föleg, hogy utána tesi lesz. És nem csinálok, semmi mást csak ülök és nézem ahogy a többiek jó érzik magukat.

Mind három törit unott fejjel ültem végig, sokat töprengem és semennyire nem tudtam elfelejteni azt a napot. Még akkor sem, amikor Edwardra gondoltam , de nem ment, csak eszembe jutott minden egyes részlet .Ilyen kor úgy érzem, hogy legalább százszor átélem, ami fáj a legjobban.
Csöngőre ébredtem fel , összeszedtem a dolgaimat. Majd a menza felé igyekeztem, de mielőtt beléphettem volna meg állt előttem egy nagydarab gyerek akin egy focis kabát volt vagy mi. Szélles vigyorral állt előttem.
- Szeretnél valamit?- kérdeztem, nagyon nem volt kedvem egy kreténhez most.
- Ohh az új csak milyen kis nagy menő...- mondtam a haverjainak, aki mögöttem álltak. Majd közeledett hozzám  meg fogta a derekamat  és magához húzott amitől persze a sebemet is jól meg szorította. Ettől ment fel bennem a pumpa ki ez, hogy ilyet csináljon velem. Lassan eltoltam magamtól  mélyen a szemébe néztem és reméltem, hogy észreveszi nagyon felidegesített.
- Hogy hívnak?- kérdeztem
- David - válaszolt a kérdésemre.
- Remek. Na, ide figyelj, David húz, el előlem jobban jársz. - mondtam, de most már idegesen
- Ohh de felé..- emelte a kezét maga elé - Én a helyedbe-csöndbe maradnék. Ha még egy bankrablóval se tudsz elbánni, akkor velem szerinted igen..- mondtam bennem ment nagyon felment a pumpa, amit nem kellet .
Közeledtem hozzá. : - Takarod az utamból!- mondtam neki már a könnyekkel a szemembe küszködtem. Elment előlem, de nevetett, én gyorsan beviharoztam a menzára. Nem figyeltem senkire pedig láttam, ahogy Jessica integet nekem, hogy üljek le hozzá. De nem érdeket inkább kifelé vettem az irányt. Ahogy mentem kifelé elhaladtam Edward és a családja mellett ők végig engem figyeltek. Én meg könnyes szemmel néztem rájuk majd kivágtam magam előtt az ajtót. Hallottam, ahogy csapódik.  A legközelebbi padra leültem és csak sírtam ... hogy lehet valaki ilyen, hiszen nem is ismer.

Alice szemszöge :

Amint láttuk, ahogy kiszáguld könnyes szemekkel az új lány én rögtön bátyámra figyeltem, aki szomorú arccal nézet utána.
- Mi a baj?- kérdezte Emmett
- Nem tudom .- válaszoltam majd egy hirtelen vezérelt ötlettől fogva felálltam és utána siettem. Nem tudom miért akartam neki segíteni, de nem akartam szomorúnak látni és ahogy a bátyám nézet utána tuti, hogy érez iránta valamit. Meg nekem is elég rendesnek és kedvesnek tűnt és olyan ismerősnek is tűnt mintha  láttam volna. És igen láttam a látomásaimba Edwarddal ez az a lány, aki meg változtatja Edward és a mi életünket. Amint oda értem hozzá hallottam, ahogy sír...
- Bella!- mondtam, de lehet, hogy nem kellet volna. Lassan rám nézet.
- Honnan tudod a nevem?- kérdezte, de mielőtt válaszolhattam volna meg szólalt. - hülye kérdés, hiszen mindenki tudja. - majd felállt  elindult visszafelé . A csöngő is megszólalt .
- Várj!- szóltam utána majd a nyomába eredtem - Kérlek!- de nem állt meg, amint beléptünk már nem volt senki sem a menzán gondoltam mind elmentek átöltözni tesire.
Én is inkább elmentem nem jártam sok sikerrel. Amint a tesi terem felé vettem az irányt összetalálkoztam Edwarddal.
- Na? - kérdezte
- Semmi. De menjünk. - mondtam majd az öltöző felé vettük az irányt.

Bella szemszöge :

Vettem egy üveg vizet magamnak, ami elég hideg volt ahhoz, hogy lehűtsön engem és a sebemet is. A tesi terem felé vettem az irányt és elgondolkodtam milyen voltam azzal a lánnyal pedig semmi rosszat nem tett. Rendbe kell hoznom. Amint beléptem a terembe már a tanár is bent volt nála is bemutatkoztam, oda adtam neki az igazolás és a papírt. Leültem a padra és néztem, ahogy a többiek kosaraztak. Láttam, ahogy Edward és az a lány is ott van, akivel nem voltam kedves. Edwardot néztem egész végig és ő is engem néhányszor mosolyogtunk. Majd amikor kicsöngettek én mentem ki elsőnek, de nem siettem beszélni akartam azzal a lánnyal bocsánatot szeretem volna kérni.
A kocsim előtt megvártam, míg kijönnek, addig eltettem a táskámat majd a kocsim előtt vártam. Nem kellet sokat várnom hamar megjelentek az ajtóban. Elindultam feléjük majd megálltam a lány előtt.
- Szia. Sajnálom, hogy olyan voltam csak egy kicsit bonyolult az életem. Jóvá szeretném tenni. - mosolyogtam majd ő is csak, hogy még a nyakamba is ugrott.
- Alice vagyok! És semmi baj. Akkor avval tehetnéd jóvá, hogy a barátnőm leszel..- mondta én meg kicsit meg lepődtem, de nem volt ellene semmi kétségem .
- Barátok!- nyújtottam a kezem
- Örökre!- csapot bele .
- Köszönöm!- öleltem meg
- Bella szeretném neked bemutatni a családomat. - mondta majd eléjük léptem.
- Sziasztok, Bella vagyok!- intetem.
- Szia én Emmett!- ölet át a nagy medve.
- Ohh de erős vagy!!- mondtam .
- Az hát. - mosolygott.
- Én Rosalie vagyok!- mondta a szőke lány.
- Jasper. - válaszolt a szőke fiú.
- Te meg Edward!- mosolyogtam.
- Igen.- mosolygott vissza.
- Hát akkor én megyek, majd beszélünk. Alice itt a számom. - adtam meg neki majd a kocsiba ülve hazafelé vettem az irányt. Apám még nem volt otthon így gyorsan ettem valamit  majd egy jó zuhany után az ágyba dőlve el is aludtam. Most nem volt olyan álmom, amitől féltem volna most kedves, és aranyos álmom volt. Olyan, amiért érdemes volt lefeküdni, aludni...