6 fejezet .

Itt az új fejezet. Sajnálom , hogy eddig kellet várnotok. Még egyszer bocsánat.
*Szomorú szemek *

Jó olvasás Puszi Melii :)

Bella szemszöge:

Nem tudtam, hogy merre megyünk, de nem igazán ment, hogy rá vegyem magam. Egész végig csak a bankban történtek képei voltak szemem előtt más semmi.
De, hogy apám helyettem döntött ebben az már elszakította benne azt a kicsi cérnát, ami a sírást tartotta bennem. Csak úgy záporozni kezdtek a könnyeim, még ha szerettem volna, akkor se tudtam volna abba hagyni a sírást. Nem vettem észre mikor álltunk meg de azt meg főleg nem, hogy Edward próbál nyugtatni.
- Bella nyugodj meg kérlek! - mondta azokkal az édes mézes hangokkal de még az se segített. Éreztem, hogy csak úgy ömlik belőlem. - Bella néz rám...kérlek..- lassan felé fordítottam a fejem.
- Jól vagy?- kérdezte és aggódó szemekkel fürkészett.
- Nem. - csuklott el a hangom.
- Nyugodj meg. - mondta én meg bólogattam egyet és visszafordultam az erdő felé. Kezdtem megnyugodni és mikor már úgy láttam, hogy jól vagyok kiszálltam a kocsiból. Csak most vettem észre, hogy hol is vagyok. Az előttem álló ház kicsit se volt "Kicsi". Egy nagyon szép és modern ház volt. Csak álltam és bámultam az előttem álló házat. Alig tudtam mit mondani, de mikor Edward mellém lépet a táskáimmal a kezében.
- Ez gyönyörű!- mondtam neki felé fordítva a fejem.
- És még belül nem is láttad. - mosolygott azzal az édes féloldalas mosolyával, ami annyira tetszik.. Visszamosolyogtam, de az én mosolyom nem volt olyan igazi, mint az övé. Befelé menet a házba még vettem egy utolsó nagy levegőt, mert éreztem, hogy megint sírni fogok. Beérve észrevettem, hogy már mindannyian itt vannak. Habár semmit nem vettem észre azt se tudom, hogy jöttünk el ide. Mindenki  mosolygott kivéve Jasper akinek az arcán olyan volt mintha érezné a benne lévő fájdalmat és persze Rosalie, aki egyáltalán nem kedvel és nem is próbálja meg letagadni. Nem tudom, miért gyűlöl, hiszen semmi rosszat nem tettem vele se ellene, amiért ennyire utálnia kéne engem. Carlisle hangja rántott vissza a gondolkodásomból a jelenbe.
- Bella örülünk, hogy eljöttél hozzánk. - mondta azzal a nagy mosolyával az arcán.
- Szívesen jöttem. - mondtam, de mosoly nem jött az én arcomra.
- Bella, szia! - ölet meg Esme.
- Szia Esme!- öltem át én is őt.
- Oké. Gyere Bella.- mondta Edward én meg követtem őt felfelé a lépcsőn.
Szerencsére nem kellet be mutatkoznom se Esmének se Carlislenak. Már mind kettőjükkel találkoztam. Amint felérünk az emeletre Edward meg állt egy ajtó előtt. Meg várta még én is oda érek majd kinyitotta és egy nagy tágas szoba nyílt elém az ajtó mögül.
- Ez az én szobám . - mondta majd letette a táskáimat az ágyra, hátrébb lépet és nézet engem. Én csak álltam és nem értetem, hogy mért vagyok Edward szobájába.
- Nem értem. - nyögtem ki halkan, de úgy látszik nem elég halkan, mert hallotta.
- A lényeg az, hogy mivel nem gondoltuk, hogy hozzánk bárki is jönni fog és ebben a házban nincs vendégszoba sajnos, így itt fogsz aludni az én szobámba. - mondta - De ha baj, akkor… - folyatta volna
- Nem baj. - mosolyogtam végre igazian. Teljesen jól éreztem magam abban a pillanatban Edward szobájában fogok aludni, de akkor ő hol?  Kérdeztem magamtól.
- Edward és te hol alszol majd?- kérdeztem miközben levettem a cipőm és leültem az ágyára felhúzót lábakkal. Ő meg csak az ágy előtti valami kis ágyra vagy én nem tudom mi az.
- Itt!- mondta, ahogy ledőlt rá. Teljesen ki borultam, hogy én itt ő meg ott .
- Arról szó sem lehet. - mondtam kicsit hangosabban, mint akartam.
- Hmm?- felhúzott szemöldökkel ült fel.
- Edward nem aludhatsz azon a valamin. - mutattam arra, ő meg csak nevettet rajtam. - Komolyan mondtam, nem azért, hogy nevess ezen. - dobtam neki a kezembe kerülő párnát, hogy hagyja abba.
- Héé, ezt miért kaptam? - nézet rám azzal a kis fiús arcával.
- Ezért, hogy légy csöndbe és ne nevess. - néztem rá morcosan.
- Oké. Bocsánat, de ezen nevetnem kellet. Bella miért ne aludhatnék ezen, hiszen az én szobámba vagyunk. Nem?- kérdezte.
- De igen. De akkor sem aludhatsz azon. - mondtam neki majd kutatni kezdtem a táskában egy pólóért, amit fel vettem volna de nem találtam, úgy látszik nem pakoltam olyan pontosan el mindent. Dühösen dőltem hátra.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi csak nem pakoltam el egy pólót így sikeresen nincs mibe aludnom. - mondtam neki miközben felültem és amint meg láttam az arcát. Nekem is nevetnem kellet. Majd amikor kezdet kicsit felengedni a lefagyásból. Addigra én is abba hagytam a nevetést.
- Majd szólunk Alicenek !- mondta.
- Nem kell majd meg oldom. - válaszoltam neki.
- Ki beszélt rólam?!- lépett be az ajtón Alice mosolyogva.
- Edward! - mutattam rá majd visszadőltem az ágyra.
- Igen én voltam, Bellának tudnál adni egy pólót amibe, aludhat?- kérdezte Edward Alicetől de mielőtt válaszolhatott volna, fel álltam és a kiszemelt ajtó felé vettem az irányt amit már az előbb is néztem. Amint kinyitottam egy nagy gardrób állt előttem. Tele Edward ruháival, besétáltam, hogy jobban körbe nézzek. Igazából azt se hallottam, hogy mit beszélgetnek oda kint. Amint jobban körbe néztem láttam, hogy itt nincs olyan, hogy ne mondja az ember nincs mit felvennem. Itt rengeteg ruha volt. Volt ott öltönytől kezdve szabadidő ruha is. Épp a pólókat néztem amikor megláttam egy fekete vagy sötét kék hoszú ujjú felsőt. Amit már láttam rajta egyszer, vagyis csak hasonló volt. Rögtön le vettem és kisétáltam vele a gardróbból, ami akkora volt, mint egy szoba. Becsuktam az ajtót és láttam, hogy Alice már nem volt ott csak Edward feküdt még mindig azon az ágyon. Oda sétáltam felé és rá dobtam a felsőt. Amint levette a fejéről az arcába vigyorogva mondtam.
- Nekem ez is jó lesz.
- Igen?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen, és ha kérlek, szólj Alicenek hogy nem kell és még egy dolog hol a fürdőszoba? - kérdeztem
- Pont itt mellettünk!- mondta én meg összeszedtem mindet, ami kellet Edward pólóját és egy rövidnadrágot is meg a pipere dolgaimat és a fürdőszoba felé mentem. Rögtön lezuhanyoztam. Jó érzés volt a meleg víz alatt állni, csak folyatni magamra. Majd amint végeztem felöltöztem összeszedtem a dolgokat majd Edward szobájába indultam vissza. Visszaérve Edward már az ágyon ült , amint beléptem rám nézett és vigyorgott.
- Jól áll neked. - mondta
- Ohh. Köszönöm...!- mosolyogtam
- Beszéltem Alicel mondtam neki... ja és Esme azt kérte, ha kész vagy gyere enni. - mondta. De én egyáltalán nem voltam éhes és még kedvem se volt hozzá. Míg fürödtem csak a mai napon járt a fejem. És így megint minden eltört bennem.
- Nem vagyok éhes. - mondtam neki miközben elpakoltam mindent, majd a gépel a kezembe befeküdtem Edward ágyába.
- Bella biztos?- kérdezte
- Igen. - mondtam majd bekapcsoltam a gépet.
- Jó, de én hozok fel neked azért valamit. - majd ki ment én meg csak a monitort bámultam, de mivel nem volt benne semmi érdekel így ki is kapcsoltam és inkább befészkeltem magamat a meleg és puha ágyba és nagy takaróba. Hallottam, ahogy az ajtó becsukódik, rögtön kinyitottam a szemem.
- Ne haragudj!- mondta Edward
- Semmi baj nem aludtam még. - mondtam
- Akkor jó. - mondta és lefeküdt az arra az ágyra, amire eddig is.
- Edward. - szóltam rá.
- Hm?- kérdezte.
- Itt ez a nagy ágy. Kérlek, ne aludj már azon a pici valamin. - mondtam neki
- Jó ez Bella nekem!- mondta, de a szemét nem nyitotta ki.
- Oké akkor nem állok veled szoba. Jó éjt. - mondtam majd betúrtam a fejem, a párnába. Éreztem, ahogy az ágy besüpped  és valaki mellém fekszik.
- Nagyon gonosz vagy. - hallottam, ahogy a fülembe súgja.
- Tudom. De mond, hogy ez nem kényelmes? - kérdeztem
- De az, kényelmes. - válaszolt.
- Hát akkor meg. - mondtam neki.
- Jó éjt Bella !
- Neked is Edward!
Mély álomba szenderültem, de az álmain nem voltak olyan jók már megint. Mindent végig éltem, ahogy az, az ember oda jön hozzám és az mondta: Hmmm, de finom itt valaki... Kár, hogy most nem lehet, de még megtalállak.. ahogy ezeket a szavakat mondta, és ami ma történ mindent át éltem megint. Nem tudom, hogy bírom újból és újból átélni ezeket.
Érzetem, hogy Edward megölelt és szerintem próbál lecsitítani, ami sikeres volt. De, hogy mit mondod az már nem hallottam, mert még mindig a banki jelenet volt  fejembe. Amint, anyámat megint lelőtte az, az embersikítás tört ki a torkomon.
- Neeeee.- sikítoztam.
- Bella nyugalom nyugodj meg kérlek... én vagyok az Edward!- mondta mellettem és még mindig csak szorongatott, hogy csillapodjon a reszketésem.
Nem tudom, hogy mikor és hogy sikerült neki, de újból álomba merültem és most nem álmodtam semmit sem.

Edward szobája !

Cullen ház !

Bella ebbe aludt Edwardéknál !