3. fejezet

Bella szemszöge :

Hamar eltelt ez a párnap és már holnap mehetek is a suliba. Nem akarok, de ha apámnak ez jól esik.. Én még mindig nem vagyok valami fényesen. És, hogy még rá tett egy lapáttal az is amikor apa veszekedett velem mert nem mentem orvoshoz, mert nem mozdultam ki a lakásból. De ha nincs hozzá annyi erőm és energiám, akkor miért kell még a szememre hánynia?! Nem érzem elég ramatyul magam.. nem ő még rá tesz egy lapáttal.
Szombat este kicsit jó kedvűen feküdtem le tudtam, hogy nem sokára kelhetek de azt a kis időt egyedül tölthetem habár minden percet ebbe a pár hétbe egyedül töltöttem. Hamar elaludtam de bár ne tettem volna .
Nem tudom tudom , hogy és miként változót a tökéletes álomból rémisztő álommá. Minden olyan gyorsan történt előbb még azzal a bronz hajú fiúval ültem egy tisztáson, amikor minden megváltozott. Ő eltűnt és helyette megint a bankba voltam ahol anyám meghalt. Nem akartam újból átélni nem bírtam volna ki, de nem tudtam felkelni bármennyire szerettem volna, szemeim nem akartak kinyílni. Újból láttam azt az embert, aki miatt anyám meghalt és én megsérültem. Minden részletet újból éreztem. Láttam, ahogy anyám újból a földre kerül.
- Anya Neee!- sikítottam, de nem voltam benne biztos, hogy ébren vagyok. - Nem! Anyu! - kiáltottam, de nem mozdult nem reagált. És megint megéreztem az a fájdalmat, amikor akkor a hasamba hasító éles szűrászt és a vért amint folyok a bőrömön.
- Bella, hé, kincsem! Ébredj, én vagyok apa!- éreztem, hogy valaki rángatja vállam. Lassan nyitottam ki a szemem végre még mindig ziháltam könnyek voltak a szemembe. De amint megláttam apámat mindjárt rá jöttem, hogy csak álmodtam megint.
- Apu- suttogtam.
- Igen itt vagyok minden rendben. Bells ..- ölet meg, de hamar el is húzódott nagyon vizslatott nem értettem miért. - Bella te vérzel!- mondta és a vértócsára nézetem a mi alattam volt.
- A varrat. - nyögtem
- Mióta vérzik?- kérdezte
- Nem tudom nem is vettem észre...- nézte rá
- Oké. Ez most nem fontos, de mi most bemegyünk a kórházba Dr. Cullenhez
- Apa.. - kezdtem volna, de nem sok értelme lett így inkább abba hagytam és engedelmeskedtem. Míg én ki másztam nagy nehezen apám hozott egy törölközőt, amit rá tudtam szorítani a sebre. Nem öltöztem át így ugyan abba, amibe aludtam mentem kifelé a kocsihoz. Apám teljesen be volt pánikozva nem mondom, hogy én nem mert csak most kezdtem el érezni a fájdalmat megint . De most nem kezdhettek el nyavalyogni mert akkor csak rosszabb lesz neki.
Segített beszállni a kocsiba és amint ő is beült. Már indított is, majd amikor már elhagytuk a házat elővette a mobilját és tárcsázott valakit.
- Jó vagy?- kérdezte, én meg csak bólogattam. A törölközőt még szorosabban nyomtam a sebhez.
- Szia Carlisle. Charlie vagyok!Bella sebbe felszakadt és nagyon vérzik épp most viszem be eltudnád látni?- kérdezte. Fel sem néztem a vérrel teli törölközőről.
- Igen, Köszönöm akkor két perc és ott is vagyunk! Szia!- mondta apám majd letette a telefont és csak hajtott a Forksi kórház felé. Már kezdtem elég ramatyul érezni magam, de szerencsére mielőtt rosszabbul lettem volna már meg is érzetünk. Leparkolt a legközelebbi helyre majd olyan gyorsan ugrott ki és rohant az ajtómhoz, hogy fel se tudtam fogni. Apám kisegített és rohanni kezdett befelé de nekem ez kicsit émelyítő volt.
- Apu ne rohanj kérlek!!!- szólaltam meg végre.
- Bocsi!!- nézet le rám. Már épp beléptünk a kórházba amikor szembe jött velem az a fiú akivel a suli előtt találkoztam és aki annyira helyes volt, hogy már három napja minden álmomban szerepel. Láttam, hogy felénk siet a kobold lánnyal együtt.
- Jó napot! Swan rendőrfőnök! - mondta a fiú. - Szia !- nézet rám amitől mosolyognom kellet de az ő arcán meg  fájdalmas mosoly lett.
- Mi történt?- kérdezte a kobold lány.
- Bellának van egy sebe, ami felszakadt épp apádhoz jöttünk úgyhogy ha megbocsátotok. - mondta apám majd elrobogott mellettük velem egyűt. Én még hátra néztem a vállam felett. Majd belépve az ajtón nem láttam semmit csak az orvos, aki nem volt öreg helyette nagyon helyes és neki is fehér bőre volt mint a többeknek és a szeme is.
- Szia, Charlie!- köszönt - Örülök, hogy megismertelek Bella!- mondta majd egy ágyra mutatott ahova lefeküdtem.
- Én is örülök!- mondtam amint vízszintesbe helyeztem magam.
- Hát akkor el állítom gyorsan ezt a vérzést . Rendben ??- nézet rám én meg bólintottam.
Amint hozzám ért rögtön bevillant egy kép a bankból amint az emberhez érek neki is hideg volt a teste, mint az orvosnak. Kitágult szemekkel néztem, hogy miért ugyan olyan hideg a keze de nem akartam szóba hozni inkább minél hamarabb otthon akartam lenni pihenni aludni és fel készülni a holnapra.
Amint újból össze varrta majd adott egy fájdalom csillapított és egy papírt amire rá volt írva, hogy nem tesizhetek egy ideig. Ennek nem örültem, mert szeretek mozogni és, hogy most nem lehet.
Apával amint haza értünk én rögtön a szobámba mentem eltakarítottam mindent, amin vér volt gyorsan ki mostam. Majd új ágyneműt húztam és be is fészkeltem magam az ágyban. Hamar el is aludtam, de nem tartott olyan sokáig vagy csak nekem volt olyan rövid.
Reggel hatkor az ébresztő órámra keltem fel. Csapkodtam, míg végre elértem a telefonhoz és kikapcsoltam végre. Nagyot sóhajtottam majd felálltam, nyújtózkodva mentem a fürdőszobába. Amint megálltam a tükör előtt rögtön a sebre vándorolt a szemem még mindig fáj égetett, de ezen is túl kell lépnem. Csak ez járt a fejembe, lezuhanyoztam majd kifésültem a hajam. Egy száll törölközőbe mentem vissza a szobámba, hogy kiválasszam a ruhámat. Egy hosszú póló mellett döntöttem és egy rövidnadrágot is alá vettem azért, ki vettem egy , a szekrény aljából. Felvettem a táskámat a földről, éjjeli szekrényről a telefonom és pénztárcámat, amibe a jogsim volt. Lassan mivel mindennel elkészültem elindultam, kifelé de mielőtt kiléptem volna vissza fordultam a napszemüvegemért és a fül hallgatómért, amit rögtön a fülembe dugtam. Majd elindultam lefelé amint leértem apámmal találtam szembe magam, aki épp indulni készült.
- Szia, jól vagy?- kérdezte
- Igen, jobban. Már mész?- kérdeztem a kocsi kulcsért nyúlva
- Igen  és te?
- Én is!- válaszoltam majd együtt indultunk el.
- Szia apa.! - intetem majd a kocsiba ültem. Láttam, ahogy ő is köszön és beül az övébe. Előbb el hajtott, mint én. Én még ültem egy kicsit majd elindultam a suli felé.
Épp akkor csöngettek be, amikor én leparkoltam megint a Volvo mellé majd amint körül néztem csak akkor vettem észre, hogy  mindenki a suli felé vette az irányt. Elő kutattam az óra rendet, matekom lesz az első. Remek nem utálom eléggé a matekot de, hogy most az lesz az első órám.
Mérgesen szálltam ki és zártam be a kocsit. Majd a suli felé vettem az irányt, de amint beléptem volna hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja meg fordultam és Jessicával találtam szembe magam..
- Isabella Swan???- nézet rám .
- Igen én vagyok az ..- borultam a nyakába .- Hiányoztál.
- Te is Bella nagyon ...- ölet meg
- Na, jó még beszélünk jó, de az első napom és ha elkésem az már kicsit gáz. Na, megyek matekra..- mondtam neki
- Várj nekem is az lesz!!!- mondta
- Remek akkor menjünk. - indultunk el a terem felé. Már mindenki bent volt így is úgy is elkéstem, ha akartam, ha nem hát sikerült. Na, mindegy Jessica kopogott majd belépet én követtem őt, és amit beléptem mintha megfagyott volna  a levegő. Körülnéztem és kiszúrtam azt, akit látni akartam. Ott ült egyedül az ablak előtt és csak engem nézet én is csak őt néztem. Teljesen megbabonázott. Kicsit elbambultam, mert a tanár hangjára ébredtem fel , hogy hol is vagyok.

Bella táskája a suliba.

Bella mobilja !

Bella ruhája a suliba!