5. fejezet

Bella ruhája reggel !

Bella szemszöge:

Már két hete a Forksi suliba járok. Nagyon jóba lettem a Cullen családdal és persze Jess-sel is sokat lógtam, de inkább Cullenékkel mentem ide-oda. Sokat hülyültünk Emmettel és a többiekkel is, de ha egyszer Emmett megszólal, akkor ott ember nem marad szárazon. Az a David gyerek se jött a közelembe, ennek nagyon örültem, mert ha még egyszer hozzám ér tutira pofán vágom, ami nem az szokásom, de ha szűkség van, akkor használom az öklömet. Alicel is nagyon jól kijöttem nem tudom, de olyan lett, mint a nővérem és ennek is nagyon örültem legalább van egy ember, akivel kibeszélhetek bármit. Habár egy dolgot még nem mondtam el neki,  hogy mi történt velem, hogy miért van seb a hasamon. Ehhez még nem volt erőm, hogy elmondjam neki. Edwardot nagyon meg kedveltem, ha mondhatom úgy többen érzek iránta mint barát de még nem nagyon tudom.

Reggel  megint az ébresztő órámra keltem, nagy nehezen ki kászálódtam az ágyból. Nem sok kedvem volt hozzá de még is akartam, csak azért, hogy lássam azt az ember akit már attól a pillanattól kedve nem tudnék elveszíteni mikor megláttam. Ha őt is elveszíteném, abba tényleg belehalnék. Még ha csak barátok lennénk, akkor is ... nem hiszem , hogy egy olyan fiú, mint Ő mit is szeretne egy ilyen lánytól, mint én. Hiszen Ő a suli leghelyesebb fiúja hallottam, ahogy a lányok mondták a folyosón a wc-ben is, és még az osztályteremben is. Minden hol csak róla  beszélnek.
Ezen gondolkodtam, míg a fürdőszobába vándoroltam. Meg mostam az arcomat , hogy kicsit felébredjek  gyorsan fogat mostam . Majd visszamentem és felöltöztem . Fel kaptam a táskámat és egyenesen a konyhába mentem. Apám még itthon volt, épp az asztalnál ült és az újságját olvasta nagy lelkesen. Amikor megálltam felnézett mosolygott egyet, majd visszanézet, az újságra. Azt asztalon volt pár levél meg néztem, hogy nem- e jött nekem egy. De nagy meglepettségemre igen nekem is jött egy. De azt már nem tudtam meg nézni, hogy kitől mert épp dudáltak. Kinéztem és Alice volt az.

- Ki az Bells??- kérdezte apám.
- Alice, ma vele megyek suliba. - mondtam majd a levelet a táskámba tettem.- Ma bemész dolgozni?- kérdeztem mikor egy puszit nyomtam az arcára.
- Igen! - mondta - Légy jó Kicsim!- intett apám. Én meg ki lépve az ajtón egyenesen Alice felé vettem az irányt, aki egy sárga Porsche-ba ült. Kicsit ledöbbentem majd elindultam felé. Amikor beszálltam tátott szájjal néztem Alice-re aki csak nevettet.
- Wow - ennyit mondtam
- Tetszik mi?- kérdezte
- Nagyon! - mondtam - Kitől kaptad?
- Edwardtól karácsonyra - mosolygott.
- Ejha - csodálkoztam majd Alice beindította a motort és csak úgy repesztett az úton. - Alice tudom , hogy elég hülye kérdés, de vezethetem majd?- kérdeztem, mert nagyon ki akartam próbálni.
- Persze!- mosolygott rám.
- Köszönöm. - öletem meg óvatosan.
Hamar a sulihoz értünk még mindenki a parkolóba volt beálltunk a Volvo mellé, majd  kiszálltunk. Mindenki a kocsi mellet állt.
- Sziasztok!- köszöntem
- Helló csajszi !- mondta Emmett. - Kicsit nyúzott vagy,mit csináltál az éjjel? - kérdezte kaján vigyorral a száján.
- Próbáltam aludni és elfelejteni, hogy ma megint hallgathatom az a sok hülye viccedet, ami le fogsz nyomni nekünk!!- mosolyogtam vissza.
- Mondtam már, hogy bírom ez a csajt!- ölelt meg.
- Csak százszor, de ha ennyiszer dicsérsz  nagy lesz az egóm és az nekem nem kell, köszi!- mondta majd nevetve indultunk el a terem felé. Edwarddal volt mind az öt órám. Már épp a menza felé igyekeztünk.
- Várj, kiveszek valamit a szekrényemből! - mondtam neki.
- Oké!- mosolygott azzal a féloldalas mosolyával, ami nagyon tetszet. – Hé! Bella?
- Igen !- mondta miközben kutattam a szekrényben a levélért, amit betettem még reggel az órák előtt.
- Csak azt akartam mondani , hogy most lesz Alice szülinapja és szeretnénk, ha átjönnél hozzánk. - mondta én meg úgy meg lepődtem, hogy kieset a kezemből az a könyv, amit épp fogtam ...  Mielőtt még felvehettem volna már Edward fel is vette helyettem .
- Uhh... Köszönöm..- dadogtam
- Na és mit mondasz ??- kérdezte, de nem tudtam mit mondja én át menni hozzájuk, hiszen még soha nem voltam csak Alice nálam . - Bella .. Alice nagyon megkedvelt téged, ahogy én is.- hajtotta le a fejét. Várjunk csak az mondta, hogy ő is. - a lényeg az, hogy szeretnék, ha te is ott lennél. És ő is szeretné. - mosolygót én meg csak bámultam.
- Oké. - mondtam ki.
- Akkor jössz?- kérdezett vissza nagy vigyorral.
- Aha. - bólogattam
- Remek!- mondta.
Mikor fel fogtam mindent addigra sikerült megtalálnom a levelet is majd a menza felé mentünk. Nem vettem semmit nem igazán voltam éhes, de ahogy láttam Edward se. Oda sétáltunk az asztalhoz majd leültem Emmett és Edward közé Alicel szembe, aki csak úgy mosolygott rám. Ami már zavarba hozott.
- Mi az Alice? - kérdeztem
- Jössz? - kérdezte vissza és azon nyomba leeset miért mosolyog így.
- Igen!- mosolyogtam vissza. Majd láttam, ahogy Emmett egy laptopotvesz elő és nyomkodni kezdi.
- Ennek örülök, akkor még ma át jössz hozzánk!- mondta én meg meglepődve néztem, hogy ma ...
- Várj az nem mondtad, hogy még ma ...- néztem Edwardra, aki csak mosolygott.
- Nem mondtam volna?
- Nem, nem mondtad ezt, de jó, megyek! Csak apámnak szolok jó??- néztem vissza Alice-re, aki sebesen bólogatott.
Visszasandítottam Edwardra, aki még mindig mosolygott.
- Mennyit tudsz te mosolyogni. - ráztam a fejem majd Emmett felé fordultam aki még mindig a gépet nyomogatta. Hallottam, ahogy nevet.
- Hé, Emmett én is megnézhetem az emailjaimat?- kérdeztem
- Persze ..- mondta majd elém csúsztatta - Tessék.
- Köszi csak pár perc..- mondta majd beléptem az e- mali-lomba .Rá mentem a legfelső levélre. - Csak már olyan rég nem néztem , hogy.- folytattam volna de nem tudtam befejezni ahogy olvasni kezdtem a levelet még a mosoly is le halványult az arcomról..

Kedves Isabella !

Itt a L. A - si rendőrkapitányság. Már küldtünk önnek egy levele . Ha meg kapta és elolvasta kérem hívjon fel minket.
És nagyon sajnáljuk.

Üdv. Smith őrmester

Amint elolvastam azonnal a levél után kutattam, amit megint a táskába tettem.
- Bella minden rendben?- fogta meg a vállam Edward. De nem mondtam semmit. Amint meg találtam rögtön felnyitottam és olvasni kezdtem.
Kedves Isabella Swan!

A L.A-si rendőrség nevében írunk önnek.
Sajnálattal kell közölnünk, de a nyomozást lezártuk az anya halálával kapcsolatban. Mivel magát nem tudtuk elérni így az apja Charleit kérdeztük meg ő mondta, hogy befejezhetjük. Tudjuk, hogy ez magának kellet volna eldöntenie, de mivel nem értük el így ehhez folyamodtunk.
Nem tudtunk mit csinálni nem találtuk meg azt, aki elkövette. Még akkor, sem amikor ön elmondta, hogy, hogy nézett ki. De semmit nem találtunk. Így sajnálattal így kellet döntenünk.
Részvétünk az anya haláláért és sok jobbulást kívánunk magának!

Kérem, ha ezt mag kapta hívjon minket.

Üvd. L.A-si Rendőrség
Tombolt  bennem a düh, ahogy végig olvastam a levelet. Remegett a kezem a düh teljesen ellepte az agyamat.
- Bella jól vagy? - kérdezte Edward már a remegő kezemet szorította.
- Alice add oda kérlek a kocsi kulcsod! - fordultam felé könnyes szemekkel
- Bella...- kezdte volna
- Kérlek, visszahozom!- mondtam
- Rendben!- majd át nyújtotta nekem én meg a kezembe lévő levéllel rohantam a parkolóba. Nagyon ideges voltam, de visszatartottam, ha már a könnyeimet nem tudtam. Amint a kocsi hoz értem be vágottam és padlóig nyomtam a gázt. Forksi Rendőrség felé vettem az irányt. Mivel gyorsan hajtottam hamar oda is értem. Amint beparkoltam apám kocsija mellé. Dühösen szálltam ki és siettem befelé, ahogy beléptem Tommal apám társával találtam szembe maga .
- Charlie?- kérdeztem
- Az irodájába...- mutatta.
Az ajtóhoz érve nem kopogtam csak berontottam apám megdöbben arccal nézet engem.
- Hogy merted?- legyeztem előtte dühösen a levelet.
- Mit?- kérdezte értetlenül. Majd neki nyomtam a levelet vártam, amíg elolvassa. - Bella én…
- Mi? Azt hitted nem fogom, észrevenni vagy nem tudom meg? Itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy..- mondtam neki dühösen - Hogy merted. Ezt nekem volna eldönteni nem neked...
- Hé, állj le kis asszony..- mondta most már ő is mérgesen.
- Nem állok le! Ehhez semmi közöd nem volt... - kitéptem a levelet a kezéből.
- Én sajnálom, de azt mondták..
- Tudom, hogy mit mondtak, de akkor is ezt nekem kellet volna eldönteni és nem neked. Nem voltál ott, én igen, én végig néztem, ahogy anya meg hall előttem, te meg ilyen fontos dologba döntesz. - mondtam könnyes szemmel.
- Kicsim. - indult el felém, de én hátráltam.
- Nem apa.. - ingattam a fejem. - Ma át megyek Cullenékhez mert holnap lesz Alice szülinapja, és nem akarok veled beszélni most. - mondtam majd ki sétáltam. Beültem a kocsiba és csak ültem egy ideig majd haza mentem és összeszedtem a dolgaimat. Betettem egy táskába a laptopomat majd a cuccaimmal visszaültem a kocsiba és a suli felé vettem az irányt. Már épp vége ért az utolsó órámnak is így inkább a kocsiba vártam őket, amíg ki nem jönnek.
Csak bámultam magam elé még mindig könnyes szemmel azt se vettem észre, amikor kinyílt az ajtó és, hogy Edward mellettem guggol, ahogy a nevemet mondogatja és az arcomat simogatta.
- Bella, Bella!- mondta és az a hang most sokat segített. Felé néztem é ő engem nézet szomorú arccal.
- Hmm?- kérdeztem halkan nem tudtam volna mondani semmit.
- Ülj át a másik ülésre. - mondta majd én csak bólogattam  és kiszálltam segített át ülni odaadta a táskámat, amit a menzán hagytam. Becsukta az ajtót láttam, ahogy oda adja Emmettnek a Volvo kulcsait. Majd beült mellém és vezetni kezdett egyenesen a Cullen ház felé. Nem nagyon figyeltem rá inkább becsuktam a szemem és gondolkoztam és próbáltam nem sírva fakadni, amit nem nagyon hittem, hogy vissza tudok majd tartani.

Alice kocsija !

Edward Volvója !

Bella laptopja !

Emmett laptopja !